Egy kommentelő azt állította, hogy „buzis” zenék jelennek meg a blogon, és elgondolkodtam: lehet, hogy külső szemlélő számára azok a dalok, amik számomra jelentenek valamit, valóban nem tartoznak az általános normarendszer szerint a „férfias” kategóriába. De ez baj? Csak az a kérdés, hogy mit tartunk manapság annak, és hogy ezek szabályok örök érvényűek-e?Lehet, hogy a death metal- t kellene kultiválnom a blogon és akkor „férfiasabb” buzi lennék mások szemében, de akkor sem tudnék harcolni a leghevesebben ellenzők végső érvével, hogy mégiscsak a férfiakat szeretem...Úgyhogy maradnak a buzis zenék, ráadásul most kettő is:
Robbie Williams - Bodies (Cahill Radio Mix)
És egy másik kedvenc manapság:
IAMX - Tear Garden
Bejegyzések
3 megjegyzés:
ez nem az az IAMX, aki az Imogen Heap-pel készített közös számot?
De, bizony az!
Én sem értek egyet a felvetéssel :)!
Nem hiszem, hogy az óvóbácsi szerencsétlen példa lett volna, épp itt volna az ideje, hogy a sztereotípiákat elfelejtsék vagy legalább felülbírálják az emberek. Írhattam volna focista nőt is, a lényeg akkor is az lett volna, hogy a férfiasság/ nőiesség szerintem nem ezeken múlik, hanem a kisugárzáson.
Hogy kinek hol a "helye" azt meg mindenki eldöntheti maga. Legalábbis így volna elfogadható, ha mindenki megértené ennek lényegét. Azért írtam, hogy nem fejlődtünk, mert attól, hogy 27 éves kora után kezdi el a karrierjét építeni egy nő, attól még ugyanúgy a konyhába száműznék egyesek őket.
Köszi a jókívánságokat, hasonló jókat! :)
Megjegyzés küldése