2010. január 15., péntek

Mielőtt rátérnék mondandómra, elöljáróban el kell mondanom, hogy nem vitatom el senki jogát, a normális megélhetés mindenkinek jár. Miután demokráciára törekszünk, a sztrájkolás lehetősége hozzátartozik az alapvető emberi jogokhoz, a kérdés csak az, hogy vajon biztos ez a legjobb formája bárminek, amit el akarunk érni?

Kaotikus állapotok uralkodnak a BKV dolgozóinak sztrájkja miatt, a többi egyszerű ember meg csak pislog a megállókban, és bosszankodik. Szolidaritásból egyre több cég munkatársai csatlakoznak, és lassan megáll az élet. Mindenki maradhat otthon és bosszankodhat. A munkáltató bosszankodik, mert munkatársaik nem veszik fel a munkát, a dolgozók azért, mert nem kapják meg, amit akarnak. A többi munkáltató azért, mert nem érnek be a munkatársak, ők meg azért, mert szintén nem érnek be és ezért akár különböző retorziókra számíthatnak.
Akik megoldásokat keresnek, beülnek autóikba, majd a dugóban bosszankodás váltja fel a reményt. Bosszankodnak a rendőrök, akiket bűntényhez hívnak, mert nem érhetnek oda időben, aminek egyedüliként a bűnözők örülnek, a károsultak viszont nem.
Baleset történik, valakinek az élete múlhat pár percen, de nem éli túl, mert a mentő a dugóban vesztegel ugyancsak. Mikor odaérnek, sajnálattal tudják közölni az áldozat körül állókkal/érdeklődőkkel, akik még mindig nem jutottak be a munkahelyükre, és jobb híján magával ragadja őket a katasztrófaturizmus, hogy nem élte túl az illető. A családtagok a helyszínre még mindig nem értek oda, illetve jobb esetben a kórházba, mert a város egyik pontján vesztegelnek. Közben a város levegője bűzlik a szmogtól, amitől még több ember bosszankodhat. Emberek kilométereket tesznek meg gyalogosan céljukhoz. És így tovább…jól van ez így?

Mindenki egymásra mutogat. A BKV fejesei pénzt osztottak és pénzt kértek; még többet, ami nem tetszik sem az embereknek, sem a dolgozóknak, mert ezek után még a juttatásaikat is meg „kell” vonni, hiszen válság van és ráadásul veszteségesek is. Lássuk be, némi igazság van abban, amit állítanak: sok a bliccelő, a bevételek jócskán elmaradnak a vártnál, amit úgy tűnik, hogy ezekkel a megvonásokkal próbálnak pótolni. Az utasok panaszkodnak, hogy koszosak a járművek és évek, évtizedek óta nem történt látványos, utazóbarát megoldás, tehát mire fizessenek. Amúgy sincs pénzük az egyre emelkedő jegyek és bérletek kifizetésére, mert máshol is válság van. A labda egyik térfélről a másikra kerül, és senki nem akar engedni az igazából úgy, hogy valamiben mindegyik fél sáros. És sztrájk van, bosszankodás van, a dolgok megoldását jelen esetben rengeteg másik ember kárára fogják elérni.

Biztos, hogy így kell? Tényleg csak ez az egyetlen lehetőség a jelen helyzetben?

Nincsenek megjegyzések: