Ezt eredetileg a Hungarianbears- re szántam, de megírták már előttem, most viszont újból aktuális, hiszen megjelent a legújabb trailer a Bear World című filmhez.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Macifilm. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Macifilm. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. november 2., hétfő
2009. július 1., szerda
BearCity - The Movie
Mindig szerettem a Szex és New York című sorozatot. Állítólag ez valami "deformitás" nálam, sőt, tipikus "pinky", nem túl férfias dolog, mindenesetre sosem hagytam ki egy részt sem. Tipikus "csajos" sorozat, így nem csoda, hogy a sztereotípiákat erősítve nagy meleg rajongótáborral rendelkezik. Mondjuk én ettől nem érzem magam kevésbé férfiasnak, de lelkük rajta azoknak az embereknek, akik ezt gondolják.
A (nem meleg) baráti körben (is) rendszeres a poénok felemlegetése, és bárki említ egy történetszálat, azonnal be tud kapcsolódni mindenki. Vannak, akik pláne nem szeretik a sorozatból készült mozifilmet sem, viszont minden melegnek, ellenzőnek és macikedvelőnek itt a lehetőség, hogy tehetséges amatőrként szerepeljen vagy a bátortalan kíváncsiskodóként megtekintse majd a készülőben lévő, a Szex és New York "szőrös változatának" nevezett BearCity című filmet.
Igen, tehetséges amatőröket várnak a szereplőgárdába. A honlapon olvasható a felhívás a különböző karakterek szerepeinek betöltésére. Persze, mivel a történet hasonlóan az eredetihez Manhattan- ben játszódik, behatárolja a filmben szereplő amatőrök nemzetiségét, de egy próbát megérhet a jelentkezés. Úgyhogy bátran, mackók!
További információk az IMDB- n, Facebook- on.
A felhívás:
We are casting!!! Click on the banner ad on the right to submit your headshot and resume!!!
Casting call for indie feature "BearCity," a gay romantic comedy set in New York's gay "Bear" scene. Being developed/produced in association with TLA Releasing (Another Gay Movie, Bear Cub). Non-union, but will work with SAG actors under their ultra low budget agreement. Seeking the following lead roles as well as extras of all races and ages:
Tyler, 20, Caucasian, slim/toned, very boyishly handsome, and smart.
Roger, late 20s-early 30s, Caucasian, sexy and assured "musclebear" (meaning muscular, hairy, stocky). Think a Brian from "Queer as Folk" of the bear set.
Brent, mid-20s, any race, fit, hairy, cute. Boyish yet has a goatee.
Fred, 30, Caucasian, male. Hairy, stocky body type. Masculine yet sassy.
Michael, 40-ish, Caucasian, heavy (300lbs+).
Carlos, 30, Latino, husky, masculine, handsome.
Fernando, 30s, Spanish, extremely charismatic, muscular, bearded. Deep voice/accent.
Simon, 20, any race, slender, cute "twink" type along the lines of "American Idol"'s Danny Noriega.
Pay, copy, meals, and transportation allowance for leads. Promotional duty and support, including appearances at film festivals and interviews, will be expected from lead talent.
Some nudity required of all lead roles.
Copy, meals provided to supporting actors and extras.
Send headshot and resume to casting@bearcitythemovie.com
2009. június 17., szerda
Férfias meleg
Azt hiszem mindenki által vitatott kérdés, hogy mi jelenti a férfi férfiasságát; talán annyi vélemény van erről, ahány ember él a földön, és az egész kérdéskört tovább bonyolítja a melegség témaköre. Általános gondolatmenet az ellenzők körében, hogy férfias nem lehet egy meleg, ami leginkább a médiában folyó, exhibicionizmust bemutató hadjáratának köszönhető. Érdektelen egy olyan ember, aki átlagos, legyen az meleg, hetero, cigány, zsidó. Az embereknek cirkusz és kenyér kell, és ezt a tévé ki is szolgálja, amikor a mi esetünkben csak a transzvesztitákat, a tangában és sminkben euforikusan parádézó embertársainkat hajlandó mutogatni. Ez kell, mert ez érdekes, az ingerküszöböt erősen stimulálva -mert amúgy nihil keríti hatalmába a tévénézőket és elkapcsolnak a csatornáról- indulatokat váltanak ki az emberekből; hol jót, hol rosszat, és a határ a csillagos ég. És miután az átlagos emberek számára a melegség egy félelmetes valami, ezt az ellenszenvet csak táplálja ezeknek a képsoroknak a bemutatása. Majd mikor a várt eredményt elérték, az utcai tojásdobálást, buziverést ismét az arcunkba tolják, mert nekünk szükségünk van a borzalomra; mert ez hírértékű, így hát ne csodálkozzunk az egyre nagyobb egymásnak feszülésnek.
Pedig annyi érdekes árnyalata van a melegségnek, bemutatásra is alkalmas emberi, szívhez szóló élettörténetek, átlagos, ámbár boldog emberek, akik egyedül vagy a szerelmet megtalálva ugyanolyan értékes tagjai a társadalomnak, mint mindenki más. Férfias férfiak, akik férfiakat szeretnek. Férfiasak, bár ez ambivalens kijelentés a legtöbb ember számára, hisz „hogyan lehet valaki az, amikor a saját neméhez vonzódik”?! Én azt gondolom, hogy melegnek lenni átmenet. Egy olyan embertípus, aki férfi, de rálát a női energia határtalan befogadóképességére. Férfi, aki (legtöbbször) megérti, hogy férfiassága többet jelent annál, minthogy koszosan, büdösen és ápolatlanul élje az életét. Eljár dolgozni -ha van munkája-, fontos számára a biztonságos egzisztencia megteremtése, szeretheti az autókat, a sportot, a focit, és közben oda tud figyelni a másik emberre, mint ahogy a női energia is teszi. Empatikusabb, nyitottabb, befogadóbb, mint ahogy a nők is. Befogadóbb, mert akárhogy is csavarjuk a szavakat, a legjelentősebb különbség, hogy „befogadó” egy férfira is. Merthogy az érzelmeit, a vágyat, a pezsgést, az örömöt, a boldogságot az jelenti számára, hogy férfival van. Ezeket a minden ember számára fontos, egészséges emberi élethez, az életben maradáshoz szükséges érzelmeket a számára tökéletes férfi társasága, jelenléte és közelsége váltja ki.
Én így élem meg magamat. Átlagosan. Nem rendelkezem egyéb női allűrökkel, nem sminkelek, nem öltözöm női ruhába. Férfinak érzem magam, aki rendelkezik a fent említett női energiával is. Megbékéltem vele, hiszen semmi rossz nincs benne, sőt!
Szerencsére egyre több olyan ember létezik, akik fontosnak tartja a megértés elősegítését, és a médiában is hajlandóak arra, hogy pénzt áldozzanak átlagos emberek bemutatására. Dokumentumfilmek készülnek, mint például a The Butch Factor, ami pont ezzel a kérdéskörrel foglalkozik. Milyen melegnek és mégis férfinak lenni. Ahogy az alkotók fogalmaznak, „sajnos a melegeknek nincs egy Buddhájuk vagy Yoda- juk, hogy megmondja a tutifrankót ebben a témában”. De legalább próbálkozik a rendező azzal, hogy betekintést adjon, hogy megfogalmazza a lényeget, hogy a félelmeket eloszlassa mind a melegekben, mind a heterokban. A filmet június 20- án mutatják be Amerikában a San Franciso- i LGBT Film Fesztivál keretein belül. Lehet, hogy nem csak itt kellene, hanem köztévékben is!
A film trailer- e itt megtekinthető.
Pedig annyi érdekes árnyalata van a melegségnek, bemutatásra is alkalmas emberi, szívhez szóló élettörténetek, átlagos, ámbár boldog emberek, akik egyedül vagy a szerelmet megtalálva ugyanolyan értékes tagjai a társadalomnak, mint mindenki más. Férfias férfiak, akik férfiakat szeretnek. Férfiasak, bár ez ambivalens kijelentés a legtöbb ember számára, hisz „hogyan lehet valaki az, amikor a saját neméhez vonzódik”?! Én azt gondolom, hogy melegnek lenni átmenet. Egy olyan embertípus, aki férfi, de rálát a női energia határtalan befogadóképességére. Férfi, aki (legtöbbször) megérti, hogy férfiassága többet jelent annál, minthogy koszosan, büdösen és ápolatlanul élje az életét. Eljár dolgozni -ha van munkája-, fontos számára a biztonságos egzisztencia megteremtése, szeretheti az autókat, a sportot, a focit, és közben oda tud figyelni a másik emberre, mint ahogy a női energia is teszi. Empatikusabb, nyitottabb, befogadóbb, mint ahogy a nők is. Befogadóbb, mert akárhogy is csavarjuk a szavakat, a legjelentősebb különbség, hogy „befogadó” egy férfira is. Merthogy az érzelmeit, a vágyat, a pezsgést, az örömöt, a boldogságot az jelenti számára, hogy férfival van. Ezeket a minden ember számára fontos, egészséges emberi élethez, az életben maradáshoz szükséges érzelmeket a számára tökéletes férfi társasága, jelenléte és közelsége váltja ki.
Én így élem meg magamat. Átlagosan. Nem rendelkezem egyéb női allűrökkel, nem sminkelek, nem öltözöm női ruhába. Férfinak érzem magam, aki rendelkezik a fent említett női energiával is. Megbékéltem vele, hiszen semmi rossz nincs benne, sőt!
Szerencsére egyre több olyan ember létezik, akik fontosnak tartja a megértés elősegítését, és a médiában is hajlandóak arra, hogy pénzt áldozzanak átlagos emberek bemutatására. Dokumentumfilmek készülnek, mint például a The Butch Factor, ami pont ezzel a kérdéskörrel foglalkozik. Milyen melegnek és mégis férfinak lenni. Ahogy az alkotók fogalmaznak, „sajnos a melegeknek nincs egy Buddhájuk vagy Yoda- juk, hogy megmondja a tutifrankót ebben a témában”. De legalább próbálkozik a rendező azzal, hogy betekintést adjon, hogy megfogalmazza a lényeget, hogy a félelmeket eloszlassa mind a melegekben, mind a heterokban. A filmet június 20- án mutatják be Amerikában a San Franciso- i LGBT Film Fesztivál keretein belül. Lehet, hogy nem csak itt kellene, hanem köztévékben is!
A film trailer- e itt megtekinthető.
2009. március 9., hétfő
Maci filmek
Sikerült találnom két olyan filmet is, ami végre nem pornó oldalról közelíti meg a macikat, hanem dokumentarista stílusban mutatja be, hogy milyen is az élet maci bőrben. Valaki biztos jobban értesült nálam és nem jelent neki újdonságot ez a poszt, hiszen egyik sem mai csirke, tavaly mutatták be őket. Gondolom nem moziban, hanem meleg filmfesztiválokon. Közülük az első a Bear Run - The Movie, amit Dan Hunt díjnyertes dokumentumfilm rendező készített."Élvezetes, hangulatos és meglepő portré arról, hogy mit jelent macinak, férfias, érett homoszexuális férfinak lenni az új évezredben. Bemutatja a kortárs értékeiket, nyelvezetüket és ünnepli a mackók esztétikai szépségeit. Három karakter Mikhael, Louie és Mike személyes történeteinek segítségével vezet minket végig a filmen, hogy milyen is a valódi maci kultúra, bemutatva olyan neves maci rendezvényeket, mint mondjuk a Lazy Bear Weekend, International Bear Rendezvous, Bear Albany, Bear Trek stb."
A dvd már kapható 24.90$ áron.
Bear Run - The Movie trailer
A másik pedig a Bears - The Movie címre hallgat. Marc Klasfeld rendezte, aki videoklip rendezőként kezdete. Olyan neveknek készített videót, mint például Jay-Z, Enrique Iglesias, N-Sync vagy a Bon Jovi. A Bears a második egész estés filmje, ami a trailer alapján az International Bear Renzedvous maci szépségversenyét járja körül.Bears - The Movie trailer
Mind a kettő nézős, de sajnos sehogy sem sikerül beszerezni. Ha valakinek megvan, ne legyen rest és lépjen kapcsolatba velem :)...
2009. március 1., vasárnap
2009. február 28., szombat
Filmek, zenék
A héten végre sikerült bepótolnom több film megtekintését és zene meghallgatását. Filmek közül a Made in Hungária, a Kaméleon és egy kakukktojás, a Cachorro került megtekintésre, a zenék közül pedig a The Prodigy, illetve a U2 új albumát füleltem.
Olyan vegyes érzéseim vannak...mert igazából mindegyik nézhető és hallgatható, de egyik sem okozott maradandó katartikus élményt.
A Made in Hungária esetében egyértelmű, hogy egy jól összevágott trailerhez képest a film már nem ad akkora élményt. Nem rossz, csak az előzetes alapján azt hittem, hogy végre egy ilyen típusú filmben is sikerül nagyobbat dobni a magyaroknak. A koreográfiák már-már zseniálisan vannak megoldva, de ez nem segít azon, hogy a forgatókönyv bukdácsol végig. Vagyis nem sikerült feledtetni a dalbetétekkel és tánccal, hogy néha úgy rángatják egyik helyszínről a másikra a szereplőket mintha ők maguk sem tudják, hogy hol vannak. Vagy lehet, hogy csak én nem tudtam felfogni, hogy néha hogyan és minek kerülnek oda a szereplők ahova, és minek kezdenek el énekelni, illetve táncolni. És amit mégjobban sajnálok, hogy Fenyő Ivánra álandóan ezt a kőmacsó szerepet osztják rá (vagy ő vállalja el), mert ebben a színészben sokkal több lehetőség lenne ennél...
.jpg)
Ezzel szemben a Kaméleon viszont meglepően jól sikerült. Nem zseniális, néha kicsit vontatott is, de Goda Kriszinában úgy tűnik (remélhetőleg) nem fogok csalódni. A történet szépen van felépítve (nem bukdácsol, mint a másikban), érdekes, a színészek jók. Kulka János meleg szerepe profi, hitelesen alakít, vajon miért...Viszont, az amúgy zseniális Hámori Gabi is álandóan beválasztja magának a neki kihívást már egyáltalán nem jelentő kicsit tébláboló, elveszett, néhol enyhén naívan buta nő szerepét. Most is így van; biztonsági játékos, de ettől függetlenül imádni való. Ami a leginkább idegesített, az Nagy Ervin hajszerkezete, aminek utálatát fokozta bennem, hogy ráadásul idegesítően egysíkúan játszotta a szerepét. Lehet, hogy ez volt a cél. Valakinek biztos bejön ez a férfitípus, de nekem a hideg futkosott (és nem azért mert annyira jól néz ki a filmben) akárhányszor láttam meg a képernyőn. Mindenesetre a két film közül egyértelműen a Kaméleon fog megmaradni az emlékeimben, mint jó, akár többször nézhető film.
A Cachorro pedig...sikerült végre egészben megnézni, de azt hiszem nem kell külön elemezgetnem, csak annyit róla , hogy most már értem, hogy miért lett kult macifilm...a főszereplő José Luis Garcia- Pérez- be pedig az első pillanatban beleszerettem :)...
Ami pedig a zenéket illeti, annyira, de annyira szívemből szól a Quart két cikke a The Prodigy, illetve a U2 új albumáról, hogy külön szót nem igényel. A The Prodigy nagy-nagy csalódás, egyedül a Take Me To The Hospital tetszik róla, a U2 esetében viszont (bár nem vagyok fanatikus rajongójuk) elmondható az, ami filmben a Kaméleonról: sokkal jobban sikerült és egyértelműen emlékezni fogok 2009- ből olyan számokra tőlűk, mint például a No Line On The Horizon, a Magnificent, a Moment Of Surrender vagy a Fez...
Egyértelműen a U2 a nyerő a kettő közül, még akkor is, ha stílusra egyáltalán nem összehasonlítható.
The Prodigy - Invaders Must Die
U2 - No Line On The Horizon
Olyan vegyes érzéseim vannak...mert igazából mindegyik nézhető és hallgatható, de egyik sem okozott maradandó katartikus élményt.
A Made in Hungária esetében egyértelmű, hogy egy jól összevágott trailerhez képest a film már nem ad akkora élményt. Nem rossz, csak az előzetes alapján azt hittem, hogy végre egy ilyen típusú filmben is sikerül nagyobbat dobni a magyaroknak. A koreográfiák már-már zseniálisan vannak megoldva, de ez nem segít azon, hogy a forgatókönyv bukdácsol végig. Vagyis nem sikerült feledtetni a dalbetétekkel és tánccal, hogy néha úgy rángatják egyik helyszínről a másikra a szereplőket mintha ők maguk sem tudják, hogy hol vannak. Vagy lehet, hogy csak én nem tudtam felfogni, hogy néha hogyan és minek kerülnek oda a szereplők ahova, és minek kezdenek el énekelni, illetve táncolni. És amit mégjobban sajnálok, hogy Fenyő Ivánra álandóan ezt a kőmacsó szerepet osztják rá (vagy ő vállalja el), mert ebben a színészben sokkal több lehetőség lenne ennél...
.jpg)
Ezzel szemben a Kaméleon viszont meglepően jól sikerült. Nem zseniális, néha kicsit vontatott is, de Goda Kriszinában úgy tűnik (remélhetőleg) nem fogok csalódni. A történet szépen van felépítve (nem bukdácsol, mint a másikban), érdekes, a színészek jók. Kulka János meleg szerepe profi, hitelesen alakít, vajon miért...Viszont, az amúgy zseniális Hámori Gabi is álandóan beválasztja magának a neki kihívást már egyáltalán nem jelentő kicsit tébláboló, elveszett, néhol enyhén naívan buta nő szerepét. Most is így van; biztonsági játékos, de ettől függetlenül imádni való. Ami a leginkább idegesített, az Nagy Ervin hajszerkezete, aminek utálatát fokozta bennem, hogy ráadásul idegesítően egysíkúan játszotta a szerepét. Lehet, hogy ez volt a cél. Valakinek biztos bejön ez a férfitípus, de nekem a hideg futkosott (és nem azért mert annyira jól néz ki a filmben) akárhányszor láttam meg a képernyőn. Mindenesetre a két film közül egyértelműen a Kaméleon fog megmaradni az emlékeimben, mint jó, akár többször nézhető film.
A Cachorro pedig...sikerült végre egészben megnézni, de azt hiszem nem kell külön elemezgetnem, csak annyit róla , hogy most már értem, hogy miért lett kult macifilm...a főszereplő José Luis Garcia- Pérez- be pedig az első pillanatban beleszerettem :)...
Ami pedig a zenéket illeti, annyira, de annyira szívemből szól a Quart két cikke a The Prodigy, illetve a U2 új albumáról, hogy külön szót nem igényel. A The Prodigy nagy-nagy csalódás, egyedül a Take Me To The Hospital tetszik róla, a U2 esetében viszont (bár nem vagyok fanatikus rajongójuk) elmondható az, ami filmben a Kaméleonról: sokkal jobban sikerült és egyértelműen emlékezni fogok 2009- ből olyan számokra tőlűk, mint például a No Line On The Horizon, a Magnificent, a Moment Of Surrender vagy a Fez...Egyértelműen a U2 a nyerő a kettő közül, még akkor is, ha stílusra egyáltalán nem összehasonlítható.
The Prodigy - Invaders Must Die
U2 - No Line On The Horizon
2009. február 21., szombat
2009. február 1., vasárnap
Chuecatown - Hullajó lakások
Tegnap este ismét sikerült megnéznem a címben szereplő spanyol melegmacis vígjátékot és még mindig sikerült jókat röhögni rajta. Nem volt kényszer a kis hetero barátaimon, mégis ezt választották a repertoárból.
Vannak olyan filmek, ami elé bármikor képes vagyok leülni, és bár nem egy zseniális vígjáték, mégis annyira kedves a maga mackóival, olykor morbid humorával, hogy nagyon! Lehet, hogy nem rajonganék érte, ha nem egy macipárról szólna és nem volna Spanyol, de az, úgyhogy ez egy fölösleges gondolatmenet.
Ez egy olyan film, ami kis toleranciával is kellemes másfél órát szerezhet. Aki pedig meleg, ráadásul macikedvelő, annak viszont kifejezetten kötelező. Már csak azért is, mert kaphatunk egy bizonyos képet arról, hogy máshol így (vagy hasonlóan) működnek a dolgok, máshol az emberek nyitottak, máshol a macikultúra előrébb jár. Ideje lenne nálunk is határozottabb léptekkel előrenyomulni.
Sajnos mostanában nem adják a kertévék, de a remény megvan, mert egy ideig rendszeresen szerepelt például az HBO Comedy műsorán.
Külön kiemelném a két főszereplőt, a Rey-t alakító Carlos Fuentes-t, illetve a Leo-t alakító Pepón Nieto-t akik úgy alakították teljes hitelességgel a meleg szerepet, hogy le a kalappal. Mivel a guglin egyáltalán nem volt arra vonatkozó információ (csak kétértelmű fotók), hogy szintén zenészek-e, ezért arra kell következtetnem, hogy sajnos nem. Főleg Carlos Fuentes-t sajnálom, aki annyira, de annyira gyönyörű, hogy szavak nincsenek rá…Carlos Fuentes (Rey)
Namost ő tipikusan az a férfi, aki szakáll nélkül is megállja a helyét (de azért jobb szőrösen :D)!
Pepón Nieto (Leo)
Trailer
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
