Filmek, zenék

A héten végre sikerült bepótolnom több film megtekintését és zene meghallgatását. Filmek közül a Made in Hungária, a Kaméleon és egy kakukktojás, a Cachorro került megtekintésre, a zenék közül pedig a The Prodigy, illetve a U2 új albumát füleltem.
Olyan vegyes érzéseim vannak...mert igazából mindegyik nézhető és hallgatható, de egyik sem okozott maradandó katartikus élményt.

A Made in Hungária esetében egyértelmű, hogy egy jól összevágott trailerhez képest a film már nem ad akkora élményt. Nem rossz, csak az előzetes alapján azt hittem, hogy végre egy ilyen típusú filmben is sikerül nagyobbat dobni a magyaroknak. A koreográfiák már-már zseniálisan vannak megoldva, de ez nem segít azon, hogy a forgatókönyv bukdácsol végig. Vagyis nem sikerült feledtetni a dalbetétekkel és tánccal, hogy néha úgy rángatják egyik helyszínről a másikra a szereplőket mintha ők maguk sem tudják, hogy hol vannak. Vagy lehet, hogy csak én nem tudtam felfogni, hogy néha hogyan és minek kerülnek oda a szereplők ahova, és minek kezdenek el énekelni, illetve táncolni. És amit mégjobban sajnálok, hogy Fenyő Ivánra álandóan ezt a kőmacsó szerepet osztják rá (vagy ő vállalja el), mert ebben a színészben sokkal több lehetőség lenne ennél...


Ezzel szemben a Kaméleon viszont meglepően jól sikerült. Nem zseniális, néha kicsit vontatott is, de Goda Kriszinában úgy tűnik (remélhetőleg) nem fogok csalódni. A történet szépen van felépítve (nem bukdácsol, mint a másikban), érdekes, a színészek jók. Kulka János meleg szerepe profi, hitelesen alakít, vajon miért...Viszont, az amúgy zseniális Hámori Gabi is álandóan beválasztja magának a neki kihívást már egyáltalán nem jelentő kicsit tébláboló, elveszett, néhol enyhén naívan buta nő szerepét. Most is így van; biztonsági játékos, de ettől függetlenül imádni való. Ami a leginkább idegesített, az Nagy Ervin hajszerkezete, aminek utálatát fokozta bennem, hogy ráadásul idegesítően egysíkúan játszotta a szerepét. Lehet, hogy ez volt a cél. Valakinek biztos bejön ez a férfitípus, de nekem a hideg futkosott (és nem azért mert annyira jól néz ki a filmben) akárhányszor láttam meg a képernyőn. Mindenesetre a két film közül egyértelműen a Kaméleon fog megmaradni az emlékeimben, mint jó, akár többször nézhető film.


A Cachorro pedig...sikerült végre egészben megnézni, de azt hiszem nem kell külön elemezgetnem, csak annyit róla , hogy most már értem, hogy miért lett kult macifilm...a főszereplő José Luis Garcia- Pérez- be pedig az első pillanatban beleszerettem :)...

Ami pedig a zenéket illeti, annyira, de annyira szívemből szól a Quart két cikke a The Prodigy, illetve a U2 új albumáról, hogy külön szót nem igényel. A The Prodigy nagy-nagy csalódás, egyedül a Take Me To The Hospital tetszik róla, a U2 esetében viszont (bár nem vagyok fanatikus rajongójuk) elmondható az, ami filmben a Kaméleonról: sokkal jobban sikerült és egyértelműen emlékezni fogok 2009- ből olyan számokra tőlűk, mint például a No Line On The Horizon, a Magnificent, a Moment Of Surrender vagy a Fez...
Egyértelműen a U2 a nyerő a kettő közül, még akkor is, ha stílusra egyáltalán nem összehasonlítható.

The Prodigy - Invaders Must Die
U2 - No Line On The Horizon