2009. február 14., szombat

Medverock3 - zanzásítva

Nem gondoltam bele abba, hogy mi lesz, ha elkezdek utánajárni annak, hogy mennyi melegmaci zenész van a világban. Megdöbbenésemre sokkal több, mint amire számítottam, így megpróbálok egy kisebb összefoglalót adni a jelenlegi felfedezettekről a teljesség igénye nélkül. Legtöbbjük Amerikai (milyen meglepő), de akad egy-két más országból származó gyönyörűséges medveköltemény, kellemes gitárzenét képviselve. Szóval:

Az első áldozat az amerikai
Steve Reeder, aki keményebb rock stílusban játszik. A szépsége kárpótol a gitárszaggatásért. Na jó, az sem olyan rossz, de nyilván eszembe nem jutna őt hallgatni, ha nem lenne melegmaci...


Steve Reeder - A little bit


A második, az ugyancsak amerikai

Max Christopher. Ő már a kicsit finomabb klasszikus rock, folk rock stílusban nyomul.

Max Christopher az amerikai
Bearapalooza elnevezésű rendezvényen.


Ugyancsak amerikai, a kicsit "populárisabb" rockot képviselő
Mike Ator...

Mike Ator - Happy

Freddy Freeman is tipikus amerikai, enyhén country-ba hajló muzsikát alkot.


Freddy Freeman a Bearapalooza-n


Michael West
még nem rendelkezik önálló albummal, de a zenéjére érdemes odafigyelni!
Charles Kendall- nek sincs albuma még, de rá is érdemes egy kis időt pazarolni myspace-es oldalán.
Tommy Johns egy aranyos "daddybear" szép hanggal. Tommy Johns - Reach



Sean Michael
kevésbé szép maci, de jó dalokat ír.

Sean Michael - Be the change



A fenti medvékben még az is közös, hogy mind rendszeres résztvevői a macirendezvényeknek, kiemelten a Bearapalooza szokta hívni őket. Az alábbi mackók kevésbé foglalkoztatottak, de legalább annyira tehetségesek.
John Small is még az amerikai érához tartozik, kellemes folk rock hangzással.


John Small - Legacy of the leatherman


A legimpulzívabb és legegyedibb, experimentális rockot, nu-jazzt játszó zenész az argentín Dario Iscaro.


Dario Iscaro és az ő macija
Dario Iscaro - Toca giant steps


És (egyelőre) végül, de nem utolsó sorban az olasz származású, Ausztráliában élő
Luciano Mesiti, ugyancsak folk rock hangzásvilággal és gyönyörű hanggal.

Luciano Mesiti és az ő macija
Engem meglepett, hogy milyen sokan próbálnak szerencsét a zenében sikerrel, a meleg medvék közül. És az is furcsa, hogy legtöbbjük a rock zenével foglalkozik. Azt hiszem, hogy van még mit felfedezni, úgyhogy a kutakodás nem marad abba...

4 megjegyzés:

Unknown írta...

rendszeres olvasód óta először fel vagyok háborodva!
igaz, hogy írtad, a teljesség igénye nélkül, de akkor is hogy a jó édes pi.....csába maradhatott ki a Nicholas Barker (ex-Cradle Of Filth, ex-Dimmu Borgir & etc.) és Kerry King, a Slayer legendás gitárosa?!!!

Ezek súlyosan, súlyosan idevaló medvék, tessék gyorsan utánanézni, és korrigálni, talán még nem késő!
(Ha nem megy, segítek)

Bear Cub írta...

Az utolsó mondatban szerepel, hogy a "kutakodás nem marad abba". Nem kell aggódni, el fogok jutni hozzájuk is. A mai poszt adatai után egész nap kutattam és elfáradtam. Főleg abban, hogy ennyi adatot a blogger sem tudott egyszerűen kezelni, úgyhogy vagy 30szor kellett újraindítani az explorert, mire ki tudtam tenni a bejegyzést...:)
Van még idő, meg hely is. Nem fognak kimaradni, ne aggódj!

Unknown írta...

meggyőző duma, na de azért mégis, ha érdekel, ahogy Barker fordított keresztet borotvál a mellszőrébe, vagy 4 óra dobolás után a seggét mutogatja, szólj, megvan VHS-en :D

Bear Cub írta...

Nem meggyőzésnek szántam, ezek tények voltak :)...