Elvileg jövő héten jelenik meg Lily Allen - It's not me it's you című albuma, a mai világában viszont nem nehéz korábban is beszerezni azt, ami érdekel minket. Már egy hete barátkozom vele. Az előző valahogy sokkal -hogy is mondjam- viccesebb volt. Jobb szó nem jut eszembe róla. De lehet, hogy csak azért mert akkor az újdonság erejével hatott.Az új cédé egy kicsit fáradt hatást keltett bennem, csak sokadik hallgatásra kezdték el belopni magukat egyes számok a szívembe. Hol vannak az Alright Still húzós dobalapjai, poénos zenei megoldásai? Elenyésztek az eltelt idő alatt és legtöbször sajnos az egy sablonra épülő dobgépek pillekönnyű, dörömbészre hajazó ritmusai és a dallamvilág egysíkúsága vette át az irányítást.
Ami kiugróan jó az albumról, az előző korong hangulatát idéző Fuck you, a Never gonna happen és az új, egyszerűbb hangzáshoz hozzászoktató Back to the start, illetve Him. A Fuck you külön kiemelendő mind szövege, mind zenei humora és játékossága miatt :)...azt hiszem ezek a dalok fognak bent maradni a lejátszóban még hosszú ideig.
És csak a hangulat kedvéért a Fuck you (nem hiszem, hogy pont ebből lesz videoklip, sajnos...)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése