Férfias meleg

Azt hiszem mindenki által vitatott kérdés, hogy mi jelenti a férfi férfiasságát; talán annyi vélemény van erről, ahány ember él a földön, és az egész kérdéskört tovább bonyolítja a melegség témaköre. Általános gondolatmenet az ellenzők körében, hogy férfias nem lehet egy meleg, ami leginkább a médiában folyó, exhibicionizmust bemutató hadjáratának köszönhető. Érdektelen egy olyan ember, aki átlagos, legyen az meleg, hetero, cigány, zsidó. Az embereknek cirkusz és kenyér kell, és ezt a tévé ki is szolgálja, amikor a mi esetünkben csak a transzvesztitákat, a tangában és sminkben euforikusan parádézó embertársainkat hajlandó mutogatni. Ez kell, mert ez érdekes, az ingerküszöböt erősen stimulálva -mert amúgy nihil keríti hatalmába a tévénézőket és elkapcsolnak a csatornáról- indulatokat váltanak ki az emberekből; hol jót, hol rosszat, és a határ a csillagos ég. És miután az átlagos emberek számára a melegség egy félelmetes valami, ezt az ellenszenvet csak táplálja ezeknek a képsoroknak a bemutatása. Majd mikor a várt eredményt elérték, az utcai tojásdobálást, buziverést ismét az arcunkba tolják, mert nekünk szükségünk van a borzalomra; mert ez hírértékű, így hát ne csodálkozzunk az egyre nagyobb egymásnak feszülésnek.

Pedig annyi érdekes árnyalata van a melegségnek, bemutatásra is alkalmas emberi, szívhez szóló élettörténetek, átlagos, ámbár boldog emberek, akik egyedül vagy a szerelmet megtalálva ugyanolyan értékes tagjai a társadalomnak, mint mindenki más. Férfias férfiak, akik férfiakat szeretnek. Férfiasak, bár ez ambivalens kijelentés a legtöbb ember számára, hisz „hogyan lehet valaki az, amikor a saját neméhez vonzódik”?! Én azt gondolom, hogy melegnek lenni átmenet. Egy olyan embertípus, aki férfi, de rálát a női energia határtalan befogadóképességére. Férfi, aki (legtöbbször) megérti, hogy férfiassága többet jelent annál, minthogy koszosan, büdösen és ápolatlanul élje az életét. Eljár dolgozni -ha van munkája-, fontos számára a biztonságos egzisztencia megteremtése, szeretheti az autókat, a sportot, a focit, és közben oda tud figyelni a másik emberre, mint ahogy a női energia is teszi. Empatikusabb, nyitottabb, befogadóbb, mint ahogy a nők is. Befogadóbb, mert akárhogy is csavarjuk a szavakat, a legjelentősebb különbség, hogy „befogadó” egy férfira is. Merthogy az érzelmeit, a vágyat, a pezsgést, az örömöt, a boldogságot az jelenti számára, hogy férfival van. Ezeket a minden ember számára fontos, egészséges emberi élethez, az életben maradáshoz szükséges érzelmeket a számára tökéletes férfi társasága, jelenléte és közelsége váltja ki.
Én így élem meg magamat. Átlagosan. Nem rendelkezem egyéb női allűrökkel, nem sminkelek, nem öltözöm női ruhába. Férfinak érzem magam, aki rendelkezik a fent említett női energiával is. Megbékéltem vele, hiszen semmi rossz nincs benne, sőt!

Szerencsére egyre több olyan ember létezik, akik fontosnak tartja a megértés elősegítését, és a médiában is hajlandóak arra, hogy pénzt áldozzanak átlagos emberek bemutatására. Dokumentumfilmek készülnek, mint például a The Butch Factor, ami pont ezzel a kérdéskörrel foglalkozik. Milyen melegnek és mégis férfinak lenni. Ahogy az alkotók fogalmaznak, „sajnos a melegeknek nincs egy Buddhájuk vagy Yoda- juk, hogy megmondja a tutifrankót ebben a témában”. De legalább próbálkozik a rendező azzal, hogy betekintést adjon, hogy megfogalmazza a lényeget, hogy a félelmeket eloszlassa mind a melegekben, mind a heterokban. A filmet június 20- án mutatják be Amerikában a San Franciso- i LGBT Film Fesztivál keretein belül. Lehet, hogy nem csak itt kellene, hanem köztévékben is!
A film trailer- e itt megtekinthető.