A The Dreambears múlt hétvégén mutathatta be utoljára a tudását a Britain's Got Talent című műsorban, ugyanis az ötödik elődöntőig jutottak. Szép teljesítménynek mondható, főleg, hogy jóformán a humoron kívül túl sok értéket nem hordoz az előadásuk. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy hogyan is működik külföldön a médiagépezet. Pár hét leforgása alatt valóságos sztárrá váltak, felkéréseket kapnak, saját honlap készült, rajongókkal büszkélkedhetnek...mindezt melegként. A videó alapján pedig az is észrevehető, hogy a nézőtéren ülő tömeg jó része állva tapsol az előadás után. Persze tudom, hogy nem szabad mindent elhinni, amit a képernyő mutat, de mégis van egy pozitív utánérzése az embernek. Egyértelmű az identitásuk, és miközben ugráltak a színpadon az "én kérek elnézést" érzése kerített hatalmába, mégis öröm és üdvrivalgás lett a végkimenetel a nézőtéren...olyan hatásosan működik bennem is a hazai hangulat, a félelem a melegség nagyvilág előtti felvállalásával kapcsolatban, ami szégyenérzetet vált ki belőlem saját magammal és "saját fajtámmal" kapcsolatban. Ha eljátszanék a gondolattal, hogy idehaza milyen reakciókat váltana ki egy hasonló társulat, akkor nagyon rossz kedvem lenne, ezért inkább pozitív és követendő példának tekintem az egész dolgot!
The Dreambears Facebook, MySpace
Talán még hallunk róluk!
Bejegyzések
2 megjegyzés:
Angliában kicsit más gyökerei vannak magának a szórakoztatásnak is. A királynőt régen is travik, vagy női ruhába öltözött ripacs férfiak szórakoztatták, tehát a kultúrájukban ennek hagyománya van.
Száz, vagy több száz év pedig nem múlik el nyomtalanul.
Ettől függetlenül hazánkban is volt sikeres meleg szereplő hasonló műsorban, nem is egy. (Pedig ennyire szórakoztat még a nyertes sem volt).
Remélem, azért mi is abba az irányba haladunk, ahol egy ilyen produkció üdvrivalgást vált ki a közönségből!
Megjegyzés küldése