2009. szeptember 24., csütörtök
Újra
Elég régen volt már, hogy utoljára írtam a blogban, de azt hiszem a legegyszerűbben ez azzal magyarázható egyrészt, hogy rá kellett jönnöm a nyár nálam a kitárulkozásról (a szó legnemesebb értelmében persze) szól a tél korán sötétedős, hideg bezárkózásával ellentétben, másrészt vannak olyan periódusok, amikor a személyiség, a lélek olyan átalakuláson megy keresztül, amikor egy mukkot sem tud szólni, inkább csak figyel. Ezeknek kettős hatása igencsak domináns volt ezen a nyáron...
2009. július 16., csütörtök
Most nincs kedvem...
Ebben a hőségben és nyári hírhiányban nincs túl sok kedvem posztot írni, de azért vannak olyan említésre méltó történések, amik hűsítő hatással voltak rám most, hogy délutánonként 40 fokok röpködnek a tűző napsütésben...
2009. július 10., péntek
Magánvélemény - Michael Jackson
Sajnos nem tudtam a tévében megnézni a hivatalos „temetési ceremóniát” vagy műsort, így rászorultam az internet segítségére, hogy beszámolót, tudósítást olvassak. Hiba volt a Velvet oldalát felkeresni, mert csak felhúztam magam rajta...
Priscilla musical
Emlékszem, mikor legelőször láttam a Priscilla, a sivatag királynője című Ausztrál filmet még nem gondoltam, hogy egyszer kult- melegfilm lesz belőle. Csak mosolyogtam Alföldi Róbert remek szinkronján, neki köszönhetjük a „Barbie baszás” vagy az ’Abba szar” szóösszetételeket, illetve röhögtem fel a színészek zseniális alakításán.
Azt, hogy mekkora kultusz lett belőle, megfelelően mutatja, hogy musical- t is készítettek belőle. Nyilván ez mostanában sikk és ez az egész nem ugyanaz, mint a film, nem azok a szereplők, de ettől függetlenül mindenképpen megnézném, ha Londonban járnék. Jegyeket már csak a szeptember végi előadásokra lehet kapni.
Varázslóvesztita
Nem tudom, hogy a közelgő Harry Potter bemutató hájpjához tartozik- e vagy simán csak próbálna az úriember kitörni a varázslótanonc meghatározó szerepköréből, mindenesetre érdekes a hír, miszerint Daniel Radcliffe hajlandó volna a későbbiekben eljátszani egy olyan szerepet, melyben transzvesztitát vagy transzszexuális kell alakítani.
Állítása szerint szeretne nem beleragadni a fiatal emo stílusú szerepkörökbe, így nem marad más hátra, mint transzvesztitát alakítani. Az elgondolás jónak tűnik, hiszen Hollywoodban szeretik Oscar- ral megajándékozni a színészeket, ha egy jó forgatókönyvvel ellátott filmben hátrányos helyzetű embereket mutatnak.
Meglátjuk, hogy mennyire komoly ez a kijelentés vagy mennyire lehet egy 19 éve srác viccének tekinteni.
Shock- Ra - Öltözz atlétába!
Régebben már tettem említést pár olyan felsőruházati márkáról, melyet mackóknak készítenek. Azok közül temérdek mennyiséget tudnék bevásárolni és villogni vele az utcán, viszont amit a minap találtam a neten, inkább kihagynám a portfólióból. Maccii nagyon szereti az atlétákat, így neki ez egy lehetőség, én valahogy viszolygok tőlük. Maximum csak az alábbi verziót tudnám elviselni magamon, de ahhoz meg formásabb karok kellenének, nem az, ami nekem van :D.
A 2000- ben díjat nyerő Geoffrey Davis divat- és jelmeztervező legújabb, kifejezetten maciknak szánt ruhakollekciója, mely tolerancia és az elfogadás mellett a sokszínűséget hivatott tükrözni a világban, kicsit extrém, nem nevezném túl férfiasnak. Mint ahogy a többi ruhakölteményét sem, viszont 45 dollárért megvásárolható egy- egy darab. A többi kiegészítő, nyaklánc és lakásdekorációs darabok sokkal tetszetősebbek, melyek közül a nyaklánc 13, míg a párna 40 dollár körüli áron beszerezhető. Ezeket már sokkal inkább el tudnám képzelni magamon vagy a lakásomban.
2009. július 1., szerda
Hogy is van ez?
Különböző oldalakon és blogokon olvasható egy hír, miszerint a két hete megtartott New York- i Gay Pride- ot követő napokban csúnyán összevertek egy bizonyos Joe Holladay nevű meleg férfit. Egy pár főből álló csoport támadt rá és az ilyenkor szokásos „buzizás” után az ökölcsapások (vagy ki tudja milyenek, mivel az orvos szerint tompa tárggyal verték fejbe) következtek. Holladay a kórházban tért magához.
Elgondolkodtató, hogy ha New York- ban előfordulhat ilyen eset, akkor vajon mi mit várhatunk idehaza?! Reménykedésre ad okot a Vona Gábor készült Index- en megjelent cikk, melyben már sokkal puhábban fogalmaz a politikus például a melegeket érintő kérdésben, mint korábban. Érdekes lavírozásnak érzem a kijelentéseit, sokkal „píszíbbnek”, simulékonyabbnak, de ez akár természetes is lehet, hiszen most, hogy ekkora sikert értek el az EP választáson, sokkal inkább oda kell figyelni az elhangzott szavakra.
Igazából csak azt nem értem, hogy ha Vona Gábornak tényleg csak az a problémája a melegekkel az általa látott képek és videók alapján, hogy „egy szőrös férfi lila tangában rózsaszín bibliát szorongatva a kamionon tombol” és ezáltal ezt általános érvényűnek tartja minden melegre, akkor hogy lehet az, hogy azokat az embereket, melegeket is bántják, akik nem öltöznek lila tangába, nem szorongatnak rózsaszín bibliát, hanem hétköznapi öltözékben, az utcán sétálva jelennek meg? Elmondása alapján „engem nem az zavar, hogy homoszexuálisok vannak a világban, mindig is voltak, de ez nem az utcára való, ami ott zajlik, az közszeméremsértés”. Aki nem öltözik így, nem viselkedik így, csak részt vesz a felvonuláson, vagy nem vesz részt, nem él a jogával félve a veréstől, miért érheti atrocitás? Ő is közszemérmet sért? Hiába mondja a politikus, hogy különbséget tesz, hiába a csúsztatás, nem cselekszik így! És nem szólítja fel a barátait, akik épp a meleg felvonulás megzavarására készülnek, hogy csak a női ruhába öltözött „buzikat” kezdjék ki, mert „vannak tisztességes melegek”, hanem hagyja, hogy mindenkit, aki meleg elverjenek, ha úgy adódik.
Mégis hogy van akkor ez? Joe Holladay akkor áldozat, aki a lakásából indult valahova átlagos ruhában és kinézettel, és bűnözők azok, akik a melegsége miatt verték el? Vagy ő is csak egy buzi, akit el kell verni és a verőlegények Amerikai hazafiak?
Én örülök neki, ha mégsem tartanak annyira mocskosnak az eszme képviselői, mivel sosem öltöztem nőnek és örülök, hogy ezek szerint senkit nem fog atrocitás érni idén, hiszen soha nem láttam egyetlen szőrös férfit sem lila tangában rózsaszín bibliát szorongatva a kamionon tombolni.
Esetleg mégis kell félni még úgy is, hogy a tavalyi tojásdobálás és megfélemlítés után nyilván nem túl sokan fognak színpompás ruhában parádézni? Most akkor kell félni vagy sem az ott megjelenő átlagos ruhában sétáló, magukat inkább meghúzó melegeknek és hetero barátaiknak?
Elgondolkodtató, hogy ha New York- ban előfordulhat ilyen eset, akkor vajon mi mit várhatunk idehaza?! Reménykedésre ad okot a Vona Gábor készült Index- en megjelent cikk, melyben már sokkal puhábban fogalmaz a politikus például a melegeket érintő kérdésben, mint korábban. Érdekes lavírozásnak érzem a kijelentéseit, sokkal „píszíbbnek”, simulékonyabbnak, de ez akár természetes is lehet, hiszen most, hogy ekkora sikert értek el az EP választáson, sokkal inkább oda kell figyelni az elhangzott szavakra.
Igazából csak azt nem értem, hogy ha Vona Gábornak tényleg csak az a problémája a melegekkel az általa látott képek és videók alapján, hogy „egy szőrös férfi lila tangában rózsaszín bibliát szorongatva a kamionon tombol” és ezáltal ezt általános érvényűnek tartja minden melegre, akkor hogy lehet az, hogy azokat az embereket, melegeket is bántják, akik nem öltöznek lila tangába, nem szorongatnak rózsaszín bibliát, hanem hétköznapi öltözékben, az utcán sétálva jelennek meg? Elmondása alapján „engem nem az zavar, hogy homoszexuálisok vannak a világban, mindig is voltak, de ez nem az utcára való, ami ott zajlik, az közszeméremsértés”. Aki nem öltözik így, nem viselkedik így, csak részt vesz a felvonuláson, vagy nem vesz részt, nem él a jogával félve a veréstől, miért érheti atrocitás? Ő is közszemérmet sért? Hiába mondja a politikus, hogy különbséget tesz, hiába a csúsztatás, nem cselekszik így! És nem szólítja fel a barátait, akik épp a meleg felvonulás megzavarására készülnek, hogy csak a női ruhába öltözött „buzikat” kezdjék ki, mert „vannak tisztességes melegek”, hanem hagyja, hogy mindenkit, aki meleg elverjenek, ha úgy adódik.
Mégis hogy van akkor ez? Joe Holladay akkor áldozat, aki a lakásából indult valahova átlagos ruhában és kinézettel, és bűnözők azok, akik a melegsége miatt verték el? Vagy ő is csak egy buzi, akit el kell verni és a verőlegények Amerikai hazafiak?
Én örülök neki, ha mégsem tartanak annyira mocskosnak az eszme képviselői, mivel sosem öltöztem nőnek és örülök, hogy ezek szerint senkit nem fog atrocitás érni idén, hiszen soha nem láttam egyetlen szőrös férfit sem lila tangában rózsaszín bibliát szorongatva a kamionon tombolni.
Esetleg mégis kell félni még úgy is, hogy a tavalyi tojásdobálás és megfélemlítés után nyilván nem túl sokan fognak színpompás ruhában parádézni? Most akkor kell félni vagy sem az ott megjelenő átlagos ruhában sétáló, magukat inkább meghúzó melegeknek és hetero barátaiknak?
Björk - Voltaic
Mióta 2007- ben megjelent Björk Volta című albuma és világ körüli turnéra indult 32 ország 66 városába 76 koncerttel reménykedtem, hogy a szórásba bekerül Magyarország is, de végül nem történt meg. Pedig lelkesen nyomogattam például a Sziget kívánságládájában a szavazatokat rá. Most, hogy egy korszak -a Volta Tour- lezárult június 30- án megjelentette az elmúlt időszak legjobb, franciaországi és izlandi koncertjének dvd- változatát, plusz a Volta legjobb dalaiból készült videoklip gyűjtemény dvd- t, egy élő felvételt tartalmazó cd- t, amit az Olimpyc Stúdióban rögzítettek a koncerten résztvevő női fúvós zenekarral, illetve egy a Volta legjobb remixeit tartalmazó cd- t, mindezt Voltaic címmel.
A fórumok olvasgatása közben kiderült, hogy immár nálunk is lehet kapni, elvétve felfedezni bevásárló központokban, de talán egyszerűbb az interneten rendelni. Már nálunk is forgalmazzák 7.124.- Ft- ért és egy munkanap alatt kiszállítják.
Miután "véresszájú" rajongója vagyok, ez mindenképpen ott fog figyelni a polcomon!
Egy kis promó videó a Voltaic- ról.
És egy másik a franciaországi koncerten elhangzott Declare Independence című, igencsak zúzós daláról. Sajnálom, hogy élőben nem láthattam...
BearCity - The Movie
Mindig szerettem a Szex és New York című sorozatot. Állítólag ez valami "deformitás" nálam, sőt, tipikus "pinky", nem túl férfias dolog, mindenesetre sosem hagytam ki egy részt sem. Tipikus "csajos" sorozat, így nem csoda, hogy a sztereotípiákat erősítve nagy meleg rajongótáborral rendelkezik. Mondjuk én ettől nem érzem magam kevésbé férfiasnak, de lelkük rajta azoknak az embereknek, akik ezt gondolják.
A (nem meleg) baráti körben (is) rendszeres a poénok felemlegetése, és bárki említ egy történetszálat, azonnal be tud kapcsolódni mindenki. Vannak, akik pláne nem szeretik a sorozatból készült mozifilmet sem, viszont minden melegnek, ellenzőnek és macikedvelőnek itt a lehetőség, hogy tehetséges amatőrként szerepeljen vagy a bátortalan kíváncsiskodóként megtekintse majd a készülőben lévő, a Szex és New York "szőrös változatának" nevezett BearCity című filmet.
Igen, tehetséges amatőröket várnak a szereplőgárdába. A honlapon olvasható a felhívás a különböző karakterek szerepeinek betöltésére. Persze, mivel a történet hasonlóan az eredetihez Manhattan- ben játszódik, behatárolja a filmben szereplő amatőrök nemzetiségét, de egy próbát megérhet a jelentkezés. Úgyhogy bátran, mackók!
További információk az IMDB- n, Facebook- on.
A felhívás:
We are casting!!! Click on the banner ad on the right to submit your headshot and resume!!!
Casting call for indie feature "BearCity," a gay romantic comedy set in New York's gay "Bear" scene. Being developed/produced in association with TLA Releasing (Another Gay Movie, Bear Cub). Non-union, but will work with SAG actors under their ultra low budget agreement. Seeking the following lead roles as well as extras of all races and ages:
Tyler, 20, Caucasian, slim/toned, very boyishly handsome, and smart.
Roger, late 20s-early 30s, Caucasian, sexy and assured "musclebear" (meaning muscular, hairy, stocky). Think a Brian from "Queer as Folk" of the bear set.
Brent, mid-20s, any race, fit, hairy, cute. Boyish yet has a goatee.
Fred, 30, Caucasian, male. Hairy, stocky body type. Masculine yet sassy.
Michael, 40-ish, Caucasian, heavy (300lbs+).
Carlos, 30, Latino, husky, masculine, handsome.
Fernando, 30s, Spanish, extremely charismatic, muscular, bearded. Deep voice/accent.
Simon, 20, any race, slender, cute "twink" type along the lines of "American Idol"'s Danny Noriega.
Pay, copy, meals, and transportation allowance for leads. Promotional duty and support, including appearances at film festivals and interviews, will be expected from lead talent.
Some nudity required of all lead roles.
Copy, meals provided to supporting actors and extras.
Send headshot and resume to casting@bearcitythemovie.com
2009. június 26., péntek
2009. június 25., csütörtök
WonderBears!
Ha már az itthoni hangulat a Pride körül ennyire kérdéses, érdemes elkalandozni a Rómában megrendezett felvonulásra két videó erejéig, melyeken látható, hogy (legalábbis a felvételek alatt) mindenféle atrocitástól mentes a környezet, ráadásul az olasz maciközösség, a WonderBears! óriáskamionja is bővelkedik a bátor, táncolni vágyó férfiakban. Nálunk egyelőre azt hiszem egyik sem kivitelezhető, de legalább jó látni, hogy ilyen is létezik.
Múlt hétvégén részt vettünk egy igen érdekes baráti beszélgetésen, ahol próbáltunk rájönni, hogy nálunk miért elképzelhetetlen egy ilyen hangulatú felvonulás. Okosabbnál okosabb gondolatok alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy míg mi Macciival a csendesebb, az emberek elfogadtatását segítő, akár visszahúzódónak nevezhető, inkább tájékoztató jellegű hozzáállást követnénk, addig a másik oldalról érkező, „ilyenkor nem szabad meghátrálni” elvét követő barátaink véleményéből sem jöttünk rá a megfelelő megoldásra. Mind a két oldal véleménye igaz, de, hogy ebből mikor lesz egy minden ember által elfogadható megoldás, azt szerintem csak a Jóisten tudja.
Addig is lehet irigykedni az olasz mackókra...
MySpace
Képek a felvonulásról.
WonderBears! klip
Pink Lord
Úgy szerettem volna Sylvain Norget legújabb munkájából a Pink Lord- ból készült képsorozatot ajánlani, de egyelőre csak egy képet tudok megmutatni belőle, mivel a többi túl explicit ahhoz, hogy a blogban szerepeljen. Remélem a közeljövőben Sylvain felteszi valahova a teljes sorozatot, hogy mindenki megcsodálhassa ismét a tehetségét, és nem csak a baráti e-mail-ek jóvoltából láthatják azokat a kiváltságosok, akik szeretik munkásságát. A minap kaptam tőle én is a levelet a csatolmányokkal, meglepett, de betudtam annak, hogy anno már tettem említést a blogban róla, ám az igazán nagy meglepetés csak akkor ért, amikor a hosszas keresgélés után kiderült, hogy sehol máshol nem lelhető fel a Pink Lord többi darabja. Megtiszteltetésnek veszem Sylvain kitüntetett figyelmét, amivel engem illetett!
Charlie Hunter
A minap fedeztem fel Charlie Hunter kanadai születésű festőművészt, aki valószínűleg melegként szabadidejében macikat rajzol, illetve fest. Azon kívül, hogy 20 éve Londonban él, nem sok minden derül ki róla a blogja alapján. A képei viszont önmagukért beszélnek, érdemes ellátogatni weboldalára!
2012
Mióta az eszemet tudom vonzottak a katasztrófafilmek. Azt sajnos mind a mai napig nem tudom, hogy miért, mert más emberek szenvedését látni nem jó, viszont ahogy egyre látványosabb filmeket gyártanak, lenyűgöznek az apokaliptikus képsorok. Lehet, hogy azért, mert ilyenkor egy kicsit elgondolkodik az ember azon, hogy mennyire apró a természet erőihez képest. Vagy talán ennek pont az ellenkezője foglalkoztat, hogy vajon mennyiben járulunk hozzá mind külső tettekkel, mind pedig spirituális úton az ilyen figyelmeztetések kialakulásához.
A 2012- es dátumról jóformán már csak az nem hallott, aki pincében él, teljesen elvágva a külvilágtól. Mondanak mindent, leginkább a világvégét vizionálják, hiszen a Maják állítólag csak eddig az időpontig készítették el naptárjukat. Igazából nem szeretem az ilyen félelemkeltésre szolgáló gondolatokat, a fölösleges pánikkeltést, sokkal közelebb áll a gondolkodásomhoz mondjuk ez a cikk, amely a „világvégét” csak átvitt értelemben értelmezi.
Sajnos idáig a leglátványosabb mozifilmek az alapvető félelmeink felébresztésén kívül nem tartalmaztak túl sok magvas gondolatot, sőt, az amerikai mozik inkább szájbarágósak, mintsem gondolat ébresztőek, mégis odáig voltam Roland Emmerich Holnaputánjáért. Jó kis popkornmozi, kellemes másfél óra, megdöbbentő filmkockák. A globális felmelegedés veszélyeit taglaló film, az egyszerűbben gondolkodó emberekhez is eljuttatja, szájába rágja a lényeget.
Mostanában egyre többet hallani a novemberben bemutatásra kerülő, a Holnapután hagyományait követő, ámbár valószínűleg végig CGI- effektekre alapuló 2012 című filmjéről. Egy hosszabb trailert is meg lehet már nézni, ami engem teljes mértékben meggyőzött arról, hogy meg kell nézni. Gyanítom, hogy ezután sem fogok órákig gondolkodni a történet megoldó képletén, nem fog kiderülni, hogy mit is akartak a Maják valójában a naptájukkal, de legalább ismét le leszek sokkolva a látványtól, amire valójában jegyet váltok, a lényegről meg inkább könyveket olvasok.
Ismertető a filmről.
Colton Ford - Losing My Religion
Azt hiszem Colton Ford- ot nem kell bemutatni meleg körökben. Ám azoknak, akik nem ismerik röviden: egy volt meleg pornószínész, aki kiöregedvén a szakmából átevezett a zene világába és innen próbálja meg szélesebb körben meghódítani a (férfi?) szíveket. Legújabb (?) dala és videója az REM világslágerének feldolgozásából, a Losing My Religion- ből készült. A klip meglehetősen erotikus, már-már pornográf jellegű képek sokasága, ami egyértelművé teszi számomra, hogy a hangbeli hiányosságokat még mindig a külsejével feledteti, az amúgy hihetetlenül kidolgozott testtel rendelkező 46 éves énekes (?)...
2009. június 18., csütörtök
Szakállmesék...
Eljött az ideje, hogy közös blog írásába kezdjünk Macciival. Szép és jó a saját webnapló, de úgy éreztük, hogy kell egy kicsit személyesebb, ami rólunk és egy kicsit a szerelemről szól...úgyhogy, ha valakit érdekelnek a személyesebb bejegyzések, látogasson el a Szakállmesék nevű oldalunkra.
2009. június 17., szerda
Hinni
Szervesen kapcsolódik a kényes témakörökhöz a melegség és a hit kérdése. Jómagam klasszikus értelembe véve nem vagyok vallásos, viszont hiszek valamiben, ami mindent áthat. Sokan mondják a Bibliára hivatkozva, hogy a melegség bűn, de mint minden más, az ott leírtak is csak értelmezés kérdése. Amennyiben valaki erre hivatkozva gyűlöli embertársát, sokkal kevésbé látja át azt a tanítást, ami arról szól, hogy a Teremtő önmaga képmására alkotta meg az embert. Ha továbbmegyek ezen a vonalon, és ha mindez igaz, melegnek lenni ugyanannyira Isteni és természetes, mint heteronak, hiszen a saját képmására alkotott meg mindenkit. Ha mindent a Teremtő alkotott, akkor mindennek van létjogosultsága, hiszen, ha nem lenne, nem alkotta volna meg. A jó vallás szerintem szeretetre és elfogadásra tanít. Minden, ami ettől eltérő, csak az egyéni érdekek által vezérelt, félelemre alapozó kifacsarása ennek a minden ember számára alapvető tanításnak.
José Mantero spanyol katolikus pap nyíltan vállalta másságát még 2002- ben. Az ellenreakciókat nem hiszem, hogy fel kellene sorolni, nagyjából mindenki el tudja képzelni, hogy miről szól, ha egy pap előbújik. Az elszomorító az egészben, hogy manapság is értékítéletet mondanak a Biblia nevében emberekről, akiknek vágyaik még soha senki életét nem tették rosszabbá. A vallás és a melegség nem összeegyeztethető, mondják, mert a meleg ember értéktelen. Undorodnak, és egy olyan isten nevében kiáltanak Szodomát, aki nem létezik, csak a fejükben. Undorodnak, és közben mit sem sejtve fognak kezet emberekkel, a barátaikkal, tanáraikkal, munkatársaikkal, ölelik meg rokonukat, ismerőseiket, szeretteiket, akikre felnéznek; és akik melegek, de ezt nem mondhatják el nekik, mert, ha megtudják, akkor ezt a „szeretetet” azonnal felülbírálja az undor, és vált át akár gyűlöletté is az érzelem. Pedig csak egyetlen apró tényezőt kellene figyelembe venni bárki megítélésekor: jó emberről van szó? Ha igen, értelmetlen minden gyűlölet!
Miguel Manrique kolumbiai írót-újságíró készített könyvet José Mantero- ról „Meleg vagyok Isten kegyelméből” címmel, amit a napokban mutattak be Spanyolországban. Mondom, én nem vagyok vallásos, de a hit kérdése érdekel, és azt gondolom, hogy kellenek ilyen könyvek is, hogy a melegek elhihessék, hogy amit átélnek nem bűn és nem vétek; és ugyanez vonatkozik a heterokra is. Épp itt volna az ideje, hogy a fejekben található tévképzetek, a gyűlölet végre feloldódhasson, hogy láthassák végre a valóságot: „a meleg ember csak boldog szeretne lenni; szabadon, mint én”.
A Háttér honlapján megjelent cikk a könyvről:
"Meleg vagyok Isten kegyelméből"
2009, június 10 - 20:31. José Mantero
A papi elhivatottságról és szexualitásról filozofáló melegregény megírására ihletett meg egy kolumbiai írót José Mantero, a homoszexualitását nyíltan felvállaló spanyol pap története. A "Soy gay por gracia di Dio" (Meleg vagyok Isten kegyelméből) című könyvet a minap mutatták be Madridban.
A szerzőt, Miguel Manrique kolumbiai írót-újságírót mélyen megragadta az andalúziai katolikus pap előbújáskor elhangzott azon mondata, miszerint "Hálát adok Istennek, hogy melegnek teremtett".
A kolumbiai író regénye egy képzeletbeli faluban és egy képzeletbeli katolikus pap, Carlos atya vívódásairól szól, akit a valódi plébánoshoz hasonlóan végül kitaszítanak az egyházból.
José Mantero, az andalúziai Valverde del Camino plébánosa 2002-ben állt a nyilvánosság elé homoszexualitásával. Előbújási sajtóértekezletén büszkén vállalta másságát, és hálát adott Istennek, amiért melegnek teremtette.
A nyilvános felvállalás azonban természetesen nem tetszett a katolikus egyháznak, amely eltiltotta minden papi tisztség gyakorlásától azzal az indoklással, hogy "a súlyos és a híveket megbotránkoztató üggyel önmagát helyezte az egyházon kívül".
Az általa megihletett regényhez végül maga José Mantero írta az előszót, amelyben a "Teremtő adományának", "Isten kegyelmének" nevezi a melegséget, és hangsúlyozza a könyvbéli Carlos atyáról, a "meggyőződéses keresztényről", hogy nem hajlandó megtagadni hitét csak azért, mert homoszexuális, és megtagadni "szexuális és érzelmi irányultságát" csak azért, mert katolikus.
A volt pap szerint Manrique könyve mindenekelőtt a hívő melegek figyelmét akarja felhívni arra, hogy melegnek és katolikusnak lenni nem egymást kizáró, hanem egymást kölcsönösen erősítő, kiegészítő körülmény.
Hatter.hu
José Mantero a Facebook- on.
José Mantero spanyol katolikus pap nyíltan vállalta másságát még 2002- ben. Az ellenreakciókat nem hiszem, hogy fel kellene sorolni, nagyjából mindenki el tudja képzelni, hogy miről szól, ha egy pap előbújik. Az elszomorító az egészben, hogy manapság is értékítéletet mondanak a Biblia nevében emberekről, akiknek vágyaik még soha senki életét nem tették rosszabbá. A vallás és a melegség nem összeegyeztethető, mondják, mert a meleg ember értéktelen. Undorodnak, és egy olyan isten nevében kiáltanak Szodomát, aki nem létezik, csak a fejükben. Undorodnak, és közben mit sem sejtve fognak kezet emberekkel, a barátaikkal, tanáraikkal, munkatársaikkal, ölelik meg rokonukat, ismerőseiket, szeretteiket, akikre felnéznek; és akik melegek, de ezt nem mondhatják el nekik, mert, ha megtudják, akkor ezt a „szeretetet” azonnal felülbírálja az undor, és vált át akár gyűlöletté is az érzelem. Pedig csak egyetlen apró tényezőt kellene figyelembe venni bárki megítélésekor: jó emberről van szó? Ha igen, értelmetlen minden gyűlölet!
Miguel Manrique kolumbiai írót-újságíró készített könyvet José Mantero- ról „Meleg vagyok Isten kegyelméből” címmel, amit a napokban mutattak be Spanyolországban. Mondom, én nem vagyok vallásos, de a hit kérdése érdekel, és azt gondolom, hogy kellenek ilyen könyvek is, hogy a melegek elhihessék, hogy amit átélnek nem bűn és nem vétek; és ugyanez vonatkozik a heterokra is. Épp itt volna az ideje, hogy a fejekben található tévképzetek, a gyűlölet végre feloldódhasson, hogy láthassák végre a valóságot: „a meleg ember csak boldog szeretne lenni; szabadon, mint én”.
A Háttér honlapján megjelent cikk a könyvről:
"Meleg vagyok Isten kegyelméből"
2009, június 10 - 20:31. José Mantero
A papi elhivatottságról és szexualitásról filozofáló melegregény megírására ihletett meg egy kolumbiai írót José Mantero, a homoszexualitását nyíltan felvállaló spanyol pap története. A "Soy gay por gracia di Dio" (Meleg vagyok Isten kegyelméből) című könyvet a minap mutatták be Madridban.
A szerzőt, Miguel Manrique kolumbiai írót-újságírót mélyen megragadta az andalúziai katolikus pap előbújáskor elhangzott azon mondata, miszerint "Hálát adok Istennek, hogy melegnek teremtett".
A kolumbiai író regénye egy képzeletbeli faluban és egy képzeletbeli katolikus pap, Carlos atya vívódásairól szól, akit a valódi plébánoshoz hasonlóan végül kitaszítanak az egyházból.
José Mantero, az andalúziai Valverde del Camino plébánosa 2002-ben állt a nyilvánosság elé homoszexualitásával. Előbújási sajtóértekezletén büszkén vállalta másságát, és hálát adott Istennek, amiért melegnek teremtette.
A nyilvános felvállalás azonban természetesen nem tetszett a katolikus egyháznak, amely eltiltotta minden papi tisztség gyakorlásától azzal az indoklással, hogy "a súlyos és a híveket megbotránkoztató üggyel önmagát helyezte az egyházon kívül".
Az általa megihletett regényhez végül maga José Mantero írta az előszót, amelyben a "Teremtő adományának", "Isten kegyelmének" nevezi a melegséget, és hangsúlyozza a könyvbéli Carlos atyáról, a "meggyőződéses keresztényről", hogy nem hajlandó megtagadni hitét csak azért, mert homoszexuális, és megtagadni "szexuális és érzelmi irányultságát" csak azért, mert katolikus.
A volt pap szerint Manrique könyve mindenekelőtt a hívő melegek figyelmét akarja felhívni arra, hogy melegnek és katolikusnak lenni nem egymást kizáró, hanem egymást kölcsönösen erősítő, kiegészítő körülmény.
Hatter.hu
José Mantero a Facebook- on.
Férfias meleg
Azt hiszem mindenki által vitatott kérdés, hogy mi jelenti a férfi férfiasságát; talán annyi vélemény van erről, ahány ember él a földön, és az egész kérdéskört tovább bonyolítja a melegség témaköre. Általános gondolatmenet az ellenzők körében, hogy férfias nem lehet egy meleg, ami leginkább a médiában folyó, exhibicionizmust bemutató hadjáratának köszönhető. Érdektelen egy olyan ember, aki átlagos, legyen az meleg, hetero, cigány, zsidó. Az embereknek cirkusz és kenyér kell, és ezt a tévé ki is szolgálja, amikor a mi esetünkben csak a transzvesztitákat, a tangában és sminkben euforikusan parádézó embertársainkat hajlandó mutogatni. Ez kell, mert ez érdekes, az ingerküszöböt erősen stimulálva -mert amúgy nihil keríti hatalmába a tévénézőket és elkapcsolnak a csatornáról- indulatokat váltanak ki az emberekből; hol jót, hol rosszat, és a határ a csillagos ég. És miután az átlagos emberek számára a melegség egy félelmetes valami, ezt az ellenszenvet csak táplálja ezeknek a képsoroknak a bemutatása. Majd mikor a várt eredményt elérték, az utcai tojásdobálást, buziverést ismét az arcunkba tolják, mert nekünk szükségünk van a borzalomra; mert ez hírértékű, így hát ne csodálkozzunk az egyre nagyobb egymásnak feszülésnek.
Pedig annyi érdekes árnyalata van a melegségnek, bemutatásra is alkalmas emberi, szívhez szóló élettörténetek, átlagos, ámbár boldog emberek, akik egyedül vagy a szerelmet megtalálva ugyanolyan értékes tagjai a társadalomnak, mint mindenki más. Férfias férfiak, akik férfiakat szeretnek. Férfiasak, bár ez ambivalens kijelentés a legtöbb ember számára, hisz „hogyan lehet valaki az, amikor a saját neméhez vonzódik”?! Én azt gondolom, hogy melegnek lenni átmenet. Egy olyan embertípus, aki férfi, de rálát a női energia határtalan befogadóképességére. Férfi, aki (legtöbbször) megérti, hogy férfiassága többet jelent annál, minthogy koszosan, büdösen és ápolatlanul élje az életét. Eljár dolgozni -ha van munkája-, fontos számára a biztonságos egzisztencia megteremtése, szeretheti az autókat, a sportot, a focit, és közben oda tud figyelni a másik emberre, mint ahogy a női energia is teszi. Empatikusabb, nyitottabb, befogadóbb, mint ahogy a nők is. Befogadóbb, mert akárhogy is csavarjuk a szavakat, a legjelentősebb különbség, hogy „befogadó” egy férfira is. Merthogy az érzelmeit, a vágyat, a pezsgést, az örömöt, a boldogságot az jelenti számára, hogy férfival van. Ezeket a minden ember számára fontos, egészséges emberi élethez, az életben maradáshoz szükséges érzelmeket a számára tökéletes férfi társasága, jelenléte és közelsége váltja ki.
Én így élem meg magamat. Átlagosan. Nem rendelkezem egyéb női allűrökkel, nem sminkelek, nem öltözöm női ruhába. Férfinak érzem magam, aki rendelkezik a fent említett női energiával is. Megbékéltem vele, hiszen semmi rossz nincs benne, sőt!
Szerencsére egyre több olyan ember létezik, akik fontosnak tartja a megértés elősegítését, és a médiában is hajlandóak arra, hogy pénzt áldozzanak átlagos emberek bemutatására. Dokumentumfilmek készülnek, mint például a The Butch Factor, ami pont ezzel a kérdéskörrel foglalkozik. Milyen melegnek és mégis férfinak lenni. Ahogy az alkotók fogalmaznak, „sajnos a melegeknek nincs egy Buddhájuk vagy Yoda- juk, hogy megmondja a tutifrankót ebben a témában”. De legalább próbálkozik a rendező azzal, hogy betekintést adjon, hogy megfogalmazza a lényeget, hogy a félelmeket eloszlassa mind a melegekben, mind a heterokban. A filmet június 20- án mutatják be Amerikában a San Franciso- i LGBT Film Fesztivál keretein belül. Lehet, hogy nem csak itt kellene, hanem köztévékben is!
A film trailer- e itt megtekinthető.
Pedig annyi érdekes árnyalata van a melegségnek, bemutatásra is alkalmas emberi, szívhez szóló élettörténetek, átlagos, ámbár boldog emberek, akik egyedül vagy a szerelmet megtalálva ugyanolyan értékes tagjai a társadalomnak, mint mindenki más. Férfias férfiak, akik férfiakat szeretnek. Férfiasak, bár ez ambivalens kijelentés a legtöbb ember számára, hisz „hogyan lehet valaki az, amikor a saját neméhez vonzódik”?! Én azt gondolom, hogy melegnek lenni átmenet. Egy olyan embertípus, aki férfi, de rálát a női energia határtalan befogadóképességére. Férfi, aki (legtöbbször) megérti, hogy férfiassága többet jelent annál, minthogy koszosan, büdösen és ápolatlanul élje az életét. Eljár dolgozni -ha van munkája-, fontos számára a biztonságos egzisztencia megteremtése, szeretheti az autókat, a sportot, a focit, és közben oda tud figyelni a másik emberre, mint ahogy a női energia is teszi. Empatikusabb, nyitottabb, befogadóbb, mint ahogy a nők is. Befogadóbb, mert akárhogy is csavarjuk a szavakat, a legjelentősebb különbség, hogy „befogadó” egy férfira is. Merthogy az érzelmeit, a vágyat, a pezsgést, az örömöt, a boldogságot az jelenti számára, hogy férfival van. Ezeket a minden ember számára fontos, egészséges emberi élethez, az életben maradáshoz szükséges érzelmeket a számára tökéletes férfi társasága, jelenléte és közelsége váltja ki.
Én így élem meg magamat. Átlagosan. Nem rendelkezem egyéb női allűrökkel, nem sminkelek, nem öltözöm női ruhába. Férfinak érzem magam, aki rendelkezik a fent említett női energiával is. Megbékéltem vele, hiszen semmi rossz nincs benne, sőt!
Szerencsére egyre több olyan ember létezik, akik fontosnak tartja a megértés elősegítését, és a médiában is hajlandóak arra, hogy pénzt áldozzanak átlagos emberek bemutatására. Dokumentumfilmek készülnek, mint például a The Butch Factor, ami pont ezzel a kérdéskörrel foglalkozik. Milyen melegnek és mégis férfinak lenni. Ahogy az alkotók fogalmaznak, „sajnos a melegeknek nincs egy Buddhájuk vagy Yoda- juk, hogy megmondja a tutifrankót ebben a témában”. De legalább próbálkozik a rendező azzal, hogy betekintést adjon, hogy megfogalmazza a lényeget, hogy a félelmeket eloszlassa mind a melegekben, mind a heterokban. A filmet június 20- án mutatják be Amerikában a San Franciso- i LGBT Film Fesztivál keretein belül. Lehet, hogy nem csak itt kellene, hanem köztévékben is!
A film trailer- e itt megtekinthető.
2009. június 16., kedd
Pride; máshol...
Hamarosan itt a Pride...persze nálunk nem, ki tudja igazából milyen okokból kifolyólag. Valahol nem bánom, sőt, azt sem bánnám, ha az esemény felvonulás része teljesen el is maradna. Persze vannak vélemények pro- és kontra, de azt gondolom érdemesebb volna egy fokkal előrelátóbban gondolkodnunk, mint tavaly és itt nem feltétlenül a karámba zárásra gondolok. Egyszerűen fel kellene mérni, hogy az itthoni helyzetben nem biztos, hogy a győzelemmámorban megittasodott, megdöbbentően jó eredményt elérő szélsőségesek kedélyét hergelni kellene. Igaz az is, hogy pont most kellene kiállni és bátran szembenézni a kialakult helyzettel, viszont itthon sajnos sosem sikerült ezt olyan formában tálalni a nagyközönség előtt, hogy az fogyasztható legyen számukra. Ebből a szempontból mi is szélsőségesek tudunk lenni, szélsőségeinket mutatva rátuszkoljuk magunkat azokra, akik ezt nem akarják látni. Persze tavaly már megszeppenve, esernyővel a kezében sétált végig az összegyűlt "tömeg", ahol minden volt, csak a büszkeség nem hatotta át az embereket. Most, hogy az idáig támogató párt csúfosat bukott még szánalmasabb volna velük karöltve osonni az utcán, úgyhogy elképzelésem sincs, hogy mégis ezt hogyan gondolták a szervezők?! Azt sem értem, hogy miért nem lehet reboot-olni ezt az egészet és egyszerűbb, viszont annál tartalmasabb módon a kulturális programokra helyezni a hangsúlyt, a felvonulás és az azt övező biztonság megteremtésére szánt összeget is inkább erre fordítani?! Esetleg a fenyegetettség miatt maximum pár száz főre zsugorodó "tömegnek" egy teret kibérelni és csendes, akár fáklyás "megemlékezést" szervezni, nem harsányan, nem kamionokkal, hogy ezzel valójában azt képviseljük, amit szeretnénk: nyugalomban, csendben, ámbár elfogadásban élni... Vagy lehet, hogy erre csak nekem volna szükségem? Nem vágyom a harsányságra, a hangos zenére, a parádézásra, itt nem, most nem, mert itthon még nincs itt az ideje, itthon egyelőre máshonnan kellene megközelíteni...szerintem!
Máshol persze egészen másképp működnek ezek a dolgok. Alternatív ötletként célba vehető jópár ország, ahol valóban büszkén bulizhat az utcán az arra vágyó embersereg.
Mint például Spanyolország, Barcelona, ahol a június 20- 28- ig tartó Pride hivatalos dalát ebben az évben egy mackóduó adja elő. Barb@zul- nak hívják őket.
Azt hiszem elérendő célnak lehetne kitűzni az ottani helyzetet és nem utolsó sorban a mackók ilyen határozott előretörését is. Leginkább a férfiasság oldaláról megközelítve persze. Merthogy inkább ezt volna érdemes képviselni, hogy végre nálunk se csak a feminin viselkedéssel azonosítsák a melegséget.
A dal egy kicsit gagyi, de ebben az esetben inkább mosolygást vált ki belőlem továbbá magamra veszem a refrénben elhangzottakat: igen, már megtaláltam... de egyelőre nem bulizik az utcán, mert nem szeretik!
Barb@zul a MySpace- en
Barb@zul - Can you find the power of your pride? (a dal innen le is tölthető)
Máshol persze egészen másképp működnek ezek a dolgok. Alternatív ötletként célba vehető jópár ország, ahol valóban büszkén bulizhat az utcán az arra vágyó embersereg.
Mint például Spanyolország, Barcelona, ahol a június 20- 28- ig tartó Pride hivatalos dalát ebben az évben egy mackóduó adja elő. Barb@zul- nak hívják őket.
Azt hiszem elérendő célnak lehetne kitűzni az ottani helyzetet és nem utolsó sorban a mackók ilyen határozott előretörését is. Leginkább a férfiasság oldaláról megközelítve persze. Merthogy inkább ezt volna érdemes képviselni, hogy végre nálunk se csak a feminin viselkedéssel azonosítsák a melegséget.
A dal egy kicsit gagyi, de ebben az esetben inkább mosolygást vált ki belőlem továbbá magamra veszem a refrénben elhangzottakat: igen, már megtaláltam... de egyelőre nem bulizik az utcán, mert nem szeretik!
Barb@zul a MySpace- en
Barb@zul - Can you find the power of your pride? (a dal innen le is tölthető)
2009. június 9., kedd
Bears Got Talent! - The Final
Mikor múlt héten felfedeztem a Bears Got Talent! című videót azt hittem, hogy csak egy vicc, de úgy tűnik, hogy mint minden poénnak, ennek is van valóságalapja és valahol komolyan gondolták a humorizálást. A "döntőbe" jutott három versenyző Michael, Christopher és Rob. A "döntő" videó megnézése után azonban a múltkori "tehetség" Rob és a kommentelők által favorizált Michael elég gyenge és hamis produkciót nyújt, így, ha most akkor mégis komolyan gondolják ezt a versenyt és szigorú ítész akarok lenni, akkor Christopher nyújt elfogadható teljesítményt hegedűtudásával... Gyanítom, hogy a készítők nem gondolták át teljesen ezt az egészet, illetve látható, hogy jellemzően arra szavaznak az emberek, aki jobban tetszik nekik, mint maci...vagy ez a külcsínen alapuló szavazatnyerés történik a tévében látható show műsorokban is a tehetségekkel, csak én nem vettem észre idáig?
Bears Got Talent! - The Final
Bears Got Talent! - The Final
Nyaralni kellene!
Ahogy az idei nyáron a kánikulából gyönyörű, ámbár hideg őszünk, majd egyenlítői hőség és újra enyhe telünk lesz pár nap leforgása alatt, egyre jobban foglalkoztat a gondolat, hogy jó volna egy kedves mediterrán városban megélni a valódi nyári hangulatot; eltölteni két, inkább három hetet Macciival.
A kiszemelt helyszín akár lehetne Milánó és még macis program is akadhatna, hiszen GianOrso olasz fotográfus -akinek munkásságát talán nem kell bemutatni- június 12- én nyitja meg itt legújabb kiállítását, amely a "Portraits of modern Gentlemen" névre hallgat. Életéből 25 évet áldozott idáig a mackók megörökítésére az örökkévalóságnak, amit ugyancsak most ünnepel.
GianOrso
Képek a kiállításon látható fotósorozatból
Majd miután megtekintettünk, elutazhatnánk Genova- ba megmártózni a tengerben, és mivel időnk is, mint a tenger, a fennmaradó három hetet hol a parton, hol a környező városok felfedezésével üthetnénk el...Mondom, jó volna, de mivel ez még csak a tervezgetés ideje, így egyelőre marad az itthoni környezet, a fura hidegenmeleg éghajlat, a számítógép monitora és a kiállítással azonos nevű galéria, amit a művészúr honlapján meg lehet tekinteni.
A kiszemelt helyszín akár lehetne Milánó és még macis program is akadhatna, hiszen GianOrso olasz fotográfus -akinek munkásságát talán nem kell bemutatni- június 12- én nyitja meg itt legújabb kiállítását, amely a "Portraits of modern Gentlemen" névre hallgat. Életéből 25 évet áldozott idáig a mackók megörökítésére az örökkévalóságnak, amit ugyancsak most ünnepel.
GianOrso
Képek a kiállításon látható fotósorozatból
Majd miután megtekintettünk, elutazhatnánk Genova- ba megmártózni a tengerben, és mivel időnk is, mint a tenger, a fennmaradó három hetet hol a parton, hol a környező városok felfedezésével üthetnénk el...Mondom, jó volna, de mivel ez még csak a tervezgetés ideje, így egyelőre marad az itthoni környezet, a fura hidegenmeleg éghajlat, a számítógép monitora és a kiállítással azonos nevű galéria, amit a művészúr honlapján meg lehet tekinteni.
2009. június 4., csütörtök
Zachary és a tej
Talán nem kell külön bemutatni Zachary Quinto-t aki a Hősök zseniális főgonoszaként, illetve a legújabb Star Trek mozival Spock szerepében kezdi beírni magát a filmtörténelembe. Tyler Shields rendező/fotográfussal karöltve alkották meg az alábbi felvételt, amiről nem tudom, hogy miért készült, de jó. Ez a pasi tudja magáról, hogy jól néz ki, és bár macinak az alkata miatt nem nevezném, de megérdemli, hogy külön poszt szülessen róla...talán, ha abból a borostából szakáll születik még elmehetne macikölyöknek!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
