Személyes

Felmerült a kérdés, hogy vajon miért tűntek el a személyes jellegű bejegyzések az oldalról. Nem olyan nehéz erre válaszolni, egyszerűen arról van szó, hogy vannak olyan pillanatok, napok, hónapok, amikor az ember egy kicsit visszahúzódik; azt, ami történik vele, nem igazán akarja a nagyvilág orrára kötni.

Egyrészt azért, mert csak kapkodja a fejét az őt körülvevő változásoktól, amire oly régóta várt, és ami csak azt engedélyezi meg számára, hogy a fejét kapkodja, másrészt, ha megkérik rá, hogy egy ideig nem is beszéljen, akkor teljesíti azt.
Hogy mi történt? A szerelem történt, ami egyik pillanatról a másikra toppant be az ajtón. A szerelem, amire az ember nem talál szavakat, mert minden szó kevésnek tűnik annak kifejezésére, amit érez. A szerelem, amiről csak álmodott idáig. A szerelem, ami pont annak képében érkezett meg, amit a lelki szemeivel látott.

Valóra vált és, ha egy álom valóra válik azon túl, hogy csak pislogni tud az események láttán, elkezd félni is, hogy mindez nem csak egy délibáb? Hogy ez tényleg vele történik? Retteg, hogy mindent jól csináljon, retteg, hogy vajon megmutathatja-e az igazi arcát a másiknak.

Aztán persze ilyenkor, ha valaki hosszú évek óta a kialakított, jól bejáratott szingli életmódot folytatja, azzal kell szembesülnie, hogy minden megváltozik, az egyből kettő lesz, ami onnantól fogva jelenti az EGYet. Megijed attól, hogy fel kell adnia valamit és aztán rá kell jönnie, ha a társa, akit megtalált tényleg A TÁRS, hogy szó sincs erről. De ehhez is idő kell, a régiből újba lépni, az ismert jelenből egy ismeretlen, ámbár izgalmas jelenbe.

Szóval most a SZERELEM történik velem és végtelen hálát érzek, hogy megérkezett az életembe!

Ha valamit mondani lehet még, az csak annyi lehet, hogy mindenki tartson ki az álmai, a vágyai, a fejében, lelkében látott képek mellett, mert egyszer megvalósul, és akit vár, belép az életébe…

Én vagyok, Te vagyok, MI vagyunk, Maccii !!!