Hikomat vagyok...

Tegnap sikerült az edzést annyira túlzásba vinnem (mivel elhatároztam, hogy nyárra jól fogok kinézni, mert nem vagyok megelégedve magammal), hogy a derekam teljesen beállt...Jóformán menni is alig tudok, na hurrá...
A szervezetem valószínűleg jelzi, hogy lassítsak, mert a dolgok nem ezen múlnak, tudni kell pihenni is. Fél év alatt egyszer sem volt ilyen bajom, és mivel hiszek abban, hogy minden betegségnek lelki eredete van, így az én titkos lélekbúvár, természetgyógyászomhoz fordultam segítségér a jobb megértésért. Ruediger Dahlke - A betegség mint szimbólum című könyvében (melyben abc sorrendben írja le a különböző tünetek lelki eredetét) fellapoztam a "derékfájás' jelentését:

Test szint: gerincoszlop (dinamika és tartás, egyenesség, őszinteség).
Tüneti szint: az "alsó" impulzus és a "felső" igény közötti konfliktus: a fölöttes és és az ösztön harcai felőrölnek minket, s csak erőnek erejével, fájdalmak közepette tudjuk összeszedni magunkat, és folytatni fájdalmas mindennapjainkat; azzal kompenzáljuk bizonytalanságunkat és kisebbrendűségi érzésünket, hogy túlterheljük magunkat fizikailag; ellenálhatatlan vonzalom valami olyan iránt, amit képtelenek vagyunk elfogadni; belegörnyedünk, "behúzzuk a farkunkat", nem tudunk kiállni a dolgok mellett, inkább túlterheljük a gerincünket; valaki mást próbálunk hibáztatni nyomorúságunk miatt, aki vagy ami miatt "kitekeredett a nyakunk" vagy "bedurrant a derekunk", vagy aki éppen "elcsavarta a fejünket".
Feldolgozás: fizikai túlterhelés helyett tudatos, lelki terhelés, felnőni a feladathoz, megfelelni a kihívásainknak, és önbizalmat, biztonságot nyerni ezáltal; engedjük, hogy gyakrabban magukkal ragadjanak a dolgok, és mondjunk igent belső impulzusainkra és szükségleteinkre; erőltessük meg magunkat, és tudatosan törekedjünk arra, hogy saját követelményeinknek eleget tegyünk; ne vetítsük ki másokra frusztrációinkat, és vegyük ki részünket az úgynevezett cselekedetekből is (csábítás, kiruccanás, félrelépés és más problematikus ügyek), amelyekért egyébként nem akarunk, tudunk kiállni.
Feloldás: szükségleteink és kívánságaink pozitív megközelítése, megfelelő hozzáállás az élet dolgaihoz.

Nos, elgondolkodtató...az őszinteség, amit kiemelten fontosnak tartok az életemben, még nekem is okoz fejtörést (derékfájást), de azt hiszem, hogy ma a saját érdekemben megcselekedtem valamit és őszinte voltam, kimondtam -kicsit félve csak a következményektől-, amit ki kellett, hogy helyre kerüljenek bennem a dolgok. Tényleg nehéz, mert az ember fél, hogy olyan hatást vált ki, ami megboríthatja a dolgokat, de végül is muszáj, ha nem akarunk magunknak mondjuk jópár nap fájdalmas ágyban fetrengést. És azért is muszáj, mert az ember lelke megroppan a titkok súlya alatt. Ki kell tudni mondani, elvárások és hátsó szándékok nélkül...azt hiszem, hogy ma sikerült!
Azt mondjuk nem értem, hogy kit hibáztathatnék a külvilágban, amikor azt már régen megtanultam, hogy én vagyok a felelős az engem körülvevő dolgokért. Lehet, hogy most az életet "hibáztatom"? És nem veszem észre, hogy ez a bonyolult helyzet is belőlem fakad? Talán ez is kivetítés, mert nem tudom értelmezni, hogy most mi van.
Na, mindegy...egyébként ahogy kimondtam, meg is könnyebbültem a derekammal együtt...nagyun fura!