Annyira jó volna tudni, hogy miért olyan zavaros most megint az, ami körülvesz...-Annyira jó volna megérteni, hogy ha foglalkoztat valamilyen kérdés, miért szól a rádióban olyan zene, ami bátorít avval a témával kapcsolatban, amikor pedig nem utal semmi jel arra, hogy van realitása?!
-Annyira jó volna megérteni azt is, hogy miért zaklatja fel az embert egy pozitív történés, egy olyan embert, akivel hosszú ideje csak ugyanolyan, jóformán egyhangú dolgok történnek?!
-Annyira jó volna tudni, hogy miért reménykedik az ember még mindig a legjobban, amikor hosszú ideje ugyanaz történik vele?!
-Annyira jó volna tudni azt is, hogy az ember vajon csak belelát dolgokat egy semmi kis helyzetbe, vagy ez a „belelátás” azt jelenti, hogy van realitás is emögött?!
-Annyira jó volna megérteni, hogy vajon most is csak a tanulásról, önmagam jobb megismeréséről szól az, ami történik, vagy végre engedtem önmagam szorításából és hagytam becsusszanni egy igazi reménysugarat az életembe?!
-És annyira jó volna megérteni azt is, hogy amikor már annyira szorítja az embert a jelenlegi helyzete -amiből kitörni vágyik-, miért mondják azt, hogy „pont ekkor kell igazán türelmesnek lenni és hibát nem elkövetni”?!
-És, ha történik valami, ami a vágyott dolog elérhetőségének irányába mutat, miért olyan nehéz kivitelezni ezt a türelmet?!
-Hogyan lehet okosan cselekedni, amikor nem hallom a szívem szavát sem, mert nem tudom megkülönböztetni, hogy melyiket is mondja?!
-És hogy lehet az, hogy saját magamnak sem küldök egyértelmű jeleket, amikor azt gondolom, hogy elég sokat tudok magamról?!
...egy kislány a villamoson az ablakra lehel, szívet rajzol a párába, majd hirtelen felindulásból először két vastag vonallal áthúzza, aztán dühösen el is mázolja. Aztán látom a „nem kellesz eléggé” feliratot, majd este a filmet is, aztán másnap pedig Joe Cocker azt énekli a rádióból egyenesen bele a fülembe, hogy „you’re so beautiful”, majd közvetlenül utána a Ghost című film híres, közösen agyagozós jelenetéhez használt dalt játsszák...
-Valóban ekkora káosz és ennyi kérdés van bennem?!
-Miért nem lehet valami egyértelmű?!
-A jó dolgok maguktól értetődőek – mondják...tehát akkor az, ami történt mégsem jó, mert nem magától értetődő, hanem kérdésekkel terhelt?!
-Vagy jó és egyértelmű is lehetne, ha nem bonyolítanám túl a dolgokat?!
-És hogyan lehet odafigyelni másokra -akiket nem akar megbántani az ember-, ha közben valami húzza egy bizonyos irányba?!
-Hinni kell a véleményeknek, hogy „csak óvatosan”, hogy „ne nyúljon az ember a darázsfészekbe”?!
-Egyáltalán elkerülhető mindez?!
-Vagy csak hagyni kell a dolgokat történni a maguk rendjében és a maga idejében kiderül, hogy miről szól minden?! Ez a legnehezebb az egészben...
Istenem, annyira jó volna elengedni az evezőket és csak úszni lefelé a folyón...
L
Bejegyzések
11 megjegyzés:
vagy csak hallgatni az ösztöneidre, és ha tudod, hogy rosszat is teszel, belevágni..
valami ilyesmi a rock & troll...
Lehet, hogy így kellene...
Nem te vagy az egyetlen akit hasonló kérdések gyötörnek, talán ez nyújt némi vígaszt.
(és örülök hogy végre a "halandók" is kommancsolhatnak :) :P)
Nem könnyű eldönteni melyik a követendő út ! Sőt ...tragikusan nehéz ! Életutakat tud egy adott pillanatban meghozott rossz döntés totálisan más pályára állítani , és hogy anno jól döntöttél e .... évek múlva derülhet csak ki ....amikor meg már lehet , hogy késő !
Számomra örök dilemma hogy melyik hívó szavára halgassak ! Az ész racionális útmutatása alapján szervezzem meg életemet vagy pedig a szív sokszor ezt felülíró keskenyebb de emberközelibb ösvényét válasszam !
La Cheshire: Némi vigaszt igen, legalább nem én vagyok az egyetlen, aki teljesen zakkant :). Örülök, hogy kommenteltél. Felfedték előttem a titkot, hogy hogyan oldható meg, hogy "halandók" is írhassanak.
eMoo: Tragikusan nehéz, de úgy tűnik, hogy én teszem azzá. Valószínűleg a megoldás, hogy nem szabad görcsölni a dolgokon. Úgyis minden megtörténik, aminek meg kell.
Az, hogy jól döntött-e az ember, szerintem azonnal megérzi, nem minden esetben kell a válaszra éveket várni.
Én csak a szívemre szeretnék hallgatni, mert az még sosem csapott be...
Szia! Jottem bezavarni... Bennem is kuzd a ket oldal: hallgassak a keleti filozofiara es legyek level aki hagyja, hogy fujja a szel, legyek kiszolgaltatva minden fele elemi eronek vagy tervezgessek? Koztes allapotot valasztottam, van egy celom, remelem, hogy a celom meg, mert olyan rohamosan valtozom es valtozik az eletem, hogy ra kellett jonnom, meg sem ismerem magamat, es koztes reszeket engedem, hagy toltse ki a vilag, a teremto energia. De fenntartom a valasztashoz valo jogomat ami lehet, illuzio, es amit tapasztalnom kell, meg fogom, max kerulo uton. engem az vigasztal, hogy szerintem nincs sors, csak karma. Sztem a sors a tehetetlenek, az aldozatok vedelme, a karma pedig a tudatosabb emberek "jatekszere". Karma, ok-okozat. Teszek valamit, kovetkezmenye lesz, en generalok. aztan neha, a nagyobb rendezok kozbe szolnak, egy-egy momentum erejeig. Nah jo, tul sokat potyogtem mar...
Szia Kis Vuk! Zavarj csak nyugodtan!
Szerintem a keleti filozófia nem zárja ki a tervezgetést. Sőt, a kettő nincs meg egymás nélkül, hiszen, ha akarjuk, ha nem, mindig teremtünk...mert a vágyaink sokkal erősebbek annál, mint amit mi gondolunk róla. A lényeg szerintem a "tudatos teremtés", az összehangolódás a saját vágyainkkal. Amikor tudod, hogy mit akarsz elérni és hagyod, hogy a szél odafújjon, mint a levelet. Nem görcsölni, nem akarva tenni; mozdulatlan maradni és befogadni azt, amit megálmodtál, amikor eljön.
Amúgy szerintem is úgy van, ahogy mondod: a sors egyenlő a kerülőúttal. Amikor a felelősséget elhárítjuk, kivetítjük a "sorsnak" nevezett valamire csak, hogy ne mi legyünk a hibásak azért, ha rossz dolgokat teremtünk magunk köré. A karmát már megtapasztaltam magamon, de szerintem nem ez a másik oldala az éremnek, hanem a szabad akarat. És szabad akarattal csak a szíve szerint dönthet az ember. Ha így tesz, a karma is jó dolgokat hoz okozatként az életbe. Mivel a szív sosem súg negatív dolgokat vagy bír rá rossz dolgokra...
Igen, korunk legnagyobb hibaja, hogy a fej helyet cserelt a szivvel, pedig az eredeti felallas forditva lenne ugye es a sziv szava, a belso hang, a mesterunk hangja... Amit szabad akaratunkban all elfogadni vagy felulbiralni amiben az a legszebb, ha felulbiralod, akkor is fog legkozelebb sugni :)
Amugy egy elmeny vagy:)
Pedig "elvileg" nem olyan nehéz megkülönböztetni. Ami jó érzést okoz, azt mondja a szíved (az az igazi út). Minden, ami ellenkezik vele, ami rossz érzést okoz, az a fejed, az ego...viszont, ha az ember elkezdi figyelni magát, ha rájön, hogy mi is okoz jó vagy rossz érzést, akkor nagyon-nagyon meg tud lepődni :D...
Egy élmény? Köszi :)...bár tudnám, hogy miért :)!
Miert? Mert gyarlo es onzo is tudok lenni es azt hiszem, benned magamat szeretem:) Igaza volt annak a szoros kepu rendszeres olvasodnak ott oldalt aki megmutatott teged, nekem. Hasonlo agy vagy inkabb sziv hosszon pendulunk:)
Ja, hogy a válasz ilyen egyszerű :)...hasonló a hasonlót vonzza :).
Köszönet annak a szőrös képű rendszeres olvasómnak, hogy megmutatott engem, neked :)!
Megjegyzés küldése