Nos, ez is megvolt. Szombat este ellátogattunk a címben említett meleg szórakozóhelyre. Azt most még nem tudom eldönteni, hogy mi értelme volt, de nyilván így kellett lennie.
Nyitott szívvel kezdtem meg az estét reménykedve, hogy a közel 4 éves koplalás után végre ezen a fórumon is megpróbálok esélyt adni annak, hogy összetalálkozzam a szerelemmel. Ezzel szemben, mikor hosszabb várakozás után az év leghidegebb éjszakájában végre be tudtunk jutni az ajtón, egy előre be nem jelentett hajtű-cunami hullámai borultak ránk. Nem is tudom, hogy mire számítottam. Medve ismerősök emlegették anno ezt a helyet, igaz, vagy egy évvel ezelőtt. Ebből én naivan arra következtettem, hogy még most, ha elvétve is, de lehet férfias férfiakkal találkozni ezen a helyen (mackókra csak a legvadabb álmaimban számítottam). Lehet, hogy lekéstem arról az időszakról, amikor még férfiak látogatták a helyet és jó zene volt, vagy szimplán csak én voltam annyira régen bulizni, hogy időközben minden ilyen típusú pasi bepasizott. Who knows? Rajtam kívül a tényleg sok emberből 2, azaz kettő darab maci ücsörgött, valószínűleg a párjukkal.
Lényeg, hogy még ez sem szegte a kedvemet. Az átlagéletkor alulról verdeste a huszonkettőt, az ennél is fiatalabbak közül három, alig 16 év körüli srác a wc melletti falon, egymás nyalogatásával töltötte az időt, amin már meg sem lepődtem.
A DJ pár lelket is nehezen tudott csak rávarázsolni a táncparkettre, ami lehet, hogy annak köszönhető, hogy éppen akkor -az ott töltött három óránkban egész végig- kereste, hogy aznap este melyik stílusban is szeretne muzsikálni. Leginkább a gyors, gyors, lassú tánclépést követték a dalok egymás után, ami még csak a lélekben bulizni vágyó emberek hangulatát is lelohaszthatta. Az enyémet biztos.
A remény még megvolt, hogy legalább a traviműsor jó lesz. Hááát, hmmm…Az élvezeti értékén persze ronthatott, hogy egy kivetítőn -de legalább kényelmes hencsergőn ülve- néztük végig a műsort. Biztos én gondolom rosszul vagy túl nagyok az elvárásaim, de azt hittem, hogy annál többet fogunk kapni, minthogy az előadók már az évekkel ezelőtt is rommá játszott dalokra a jobbra- balra csoszogás, karlendítés kombót fogják alkalmazni. Gondolok itt például Giselle- re, aki az olasz dalra „twistelést” már évekkel ezelőtt felvette a repertoárba, mégsem tudott megújulni. Nicole pedig…a Senorita Szösziben is tökösebb csaj volt! Az örökre, bárhol elsüthető Vogue Madonnától nevezhető talán a műsor fénypontjának, ahol Mary Lou (ha jól láttam a kivetítőn) és a „jóképűek” koreográfiája volt a legkidolgozottabb.
Vajon miért ez az alap? A „művészek” miért nem akarnak Művészek lenni, ha amúgy is oly sok energiát fektetnek abba, hogy egy műsor összeálljon. Félreértés ne essék, minden tiszteletem az övék (és persze a DJ- é is), hogy szórakoztatni próbálnak, de pont az igazi szórakozás marad el a közönség részéről. Csak a kínoskodás és az „én kérek elnézést” érzés utóíze maradt a számban. Így aztán a műsor után közvetlenül, mielőtt még a ruhatárnál azóta már fürtökben lógó, bejutni vágyó, hátukon hajtűkkel teli zsákot cipelő embertömeg újabb hulláma lesodort volna minket a lépcsőről felöltöztünk és hazafagyoskodtuk magunkat…Persze nem lett volna gond a feminin „férfiakkal”, a zenével, a műsorral, az egész hellyel, ha mellettem lett volna, vagy összetalálkoztam volna a nagy Ő- vel…de most ennek kellett történnie és így volt jó! Majd legközelebb, valahol…
Nyitott szívvel kezdtem meg az estét reménykedve, hogy a közel 4 éves koplalás után végre ezen a fórumon is megpróbálok esélyt adni annak, hogy összetalálkozzam a szerelemmel. Ezzel szemben, mikor hosszabb várakozás után az év leghidegebb éjszakájában végre be tudtunk jutni az ajtón, egy előre be nem jelentett hajtű-cunami hullámai borultak ránk. Nem is tudom, hogy mire számítottam. Medve ismerősök emlegették anno ezt a helyet, igaz, vagy egy évvel ezelőtt. Ebből én naivan arra következtettem, hogy még most, ha elvétve is, de lehet férfias férfiakkal találkozni ezen a helyen (mackókra csak a legvadabb álmaimban számítottam). Lehet, hogy lekéstem arról az időszakról, amikor még férfiak látogatták a helyet és jó zene volt, vagy szimplán csak én voltam annyira régen bulizni, hogy időközben minden ilyen típusú pasi bepasizott. Who knows? Rajtam kívül a tényleg sok emberből 2, azaz kettő darab maci ücsörgött, valószínűleg a párjukkal.
Lényeg, hogy még ez sem szegte a kedvemet. Az átlagéletkor alulról verdeste a huszonkettőt, az ennél is fiatalabbak közül három, alig 16 év körüli srác a wc melletti falon, egymás nyalogatásával töltötte az időt, amin már meg sem lepődtem.
A DJ pár lelket is nehezen tudott csak rávarázsolni a táncparkettre, ami lehet, hogy annak köszönhető, hogy éppen akkor -az ott töltött három óránkban egész végig- kereste, hogy aznap este melyik stílusban is szeretne muzsikálni. Leginkább a gyors, gyors, lassú tánclépést követték a dalok egymás után, ami még csak a lélekben bulizni vágyó emberek hangulatát is lelohaszthatta. Az enyémet biztos.
A remény még megvolt, hogy legalább a traviműsor jó lesz. Hááát, hmmm…Az élvezeti értékén persze ronthatott, hogy egy kivetítőn -de legalább kényelmes hencsergőn ülve- néztük végig a műsort. Biztos én gondolom rosszul vagy túl nagyok az elvárásaim, de azt hittem, hogy annál többet fogunk kapni, minthogy az előadók már az évekkel ezelőtt is rommá játszott dalokra a jobbra- balra csoszogás, karlendítés kombót fogják alkalmazni. Gondolok itt például Giselle- re, aki az olasz dalra „twistelést” már évekkel ezelőtt felvette a repertoárba, mégsem tudott megújulni. Nicole pedig…a Senorita Szösziben is tökösebb csaj volt! Az örökre, bárhol elsüthető Vogue Madonnától nevezhető talán a műsor fénypontjának, ahol Mary Lou (ha jól láttam a kivetítőn) és a „jóképűek” koreográfiája volt a legkidolgozottabb.
Vajon miért ez az alap? A „művészek” miért nem akarnak Művészek lenni, ha amúgy is oly sok energiát fektetnek abba, hogy egy műsor összeálljon. Félreértés ne essék, minden tiszteletem az övék (és persze a DJ- é is), hogy szórakoztatni próbálnak, de pont az igazi szórakozás marad el a közönség részéről. Csak a kínoskodás és az „én kérek elnézést” érzés utóíze maradt a számban. Így aztán a műsor után közvetlenül, mielőtt még a ruhatárnál azóta már fürtökben lógó, bejutni vágyó, hátukon hajtűkkel teli zsákot cipelő embertömeg újabb hulláma lesodort volna minket a lépcsőről felöltöztünk és hazafagyoskodtuk magunkat…Persze nem lett volna gond a feminin „férfiakkal”, a zenével, a műsorral, az egész hellyel, ha mellettem lett volna, vagy összetalálkoztam volna a nagy Ő- vel…de most ennek kellett történnie és így volt jó! Majd legközelebb, valahol…
Szolgáljon például a Nők transzban című film egyik jelenete arról, hogy hogyan lehet szórakoztatni. Jó volna, ha ez lenne a minimum! De majd nyerek a lottón és csinálok egy ilyen klubot :)…
És egy kis nosztalgia a részegen dalszöveget sikítvaordítós, Capellás bulikról…Dukai Regina - Befogom a szám
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése