Valami van...

…a levegőben! Lehet, hogy csak azért érzem, mert hosszú ideig álmodtam téli álmot, mindenesetre nagyon-nagyon jó érzés. Mocorog belül az energia, a tenni akarás, ami külvilágban is manifesztálódik végre. Több dolog történt ebben az egy hétben a lelkemben, mint az elmúlt 4 évben. Szerencsére a környezetemen is látom a változást, így megnyugodtam, hogy nem csak képzelődöm.

Tényleg igazzá válik az a spirituális mondás, hogy a „mozdulatlanságban születik meg a mozgás”. Annyira lelassítottam, hogy megtapasztaltam milyen az, amikor nem történik semmi velem. Elmúlt mellőlem minden, amire nem volt szükségem, de megszületett az érzés, hogy „Én vagyok”. Hogy van bent valaki vagy valami, ami az elmúlás ellenére állandó, ami VAN, bárhová megyek, bármit csinálok. Ami ugyanaz marad a külső történésektől függetlenül. Hogy belül minden van, csak idő nincs. Ami leginkább mélységekben és magasságokban mérhető. Megtapasztaltam, hogy mi azaz „amint lent, úgy fent”. Megtanultam, hogy mit jelent az „érem két oldala”. Tudok őszintén sírni és tiszta szívből nevetni. És ma megértettem azt is, hogy mit jelent, hogy minden rajtunk múlik, hogy minden velünk van, a lelkünkben, a mostban. Hogy nincs más, csak a most. De a mostban szabad döntési jogom van mindenről. Jóról, rosszról, a hangulatomról, a boldogságomról. A félelmek elengedéséről, a bátorság megközelítéséről. A mostban minden benne van, ami én vagyok, csak fel kell tudni fedezni és az élet ehhez nyújt segítséget. Hogy rajta keresztül látom, hogy mit nem akarok és megtudom, hogy mit akarok. Hogy mindentől csak egy hajszál választ el. Hogy csak annyi a dolgom, hogy jobban bízzak...magamban…a hit önmagamban.