Összhang és csoda

Sokan azt mondják, hogy a dolgokért tenni kell; hogy minden csak akkor (vagy akkor sem) valósul meg, ha vért izzadunk. Hogy a szenvedés vezet a megváltáshoz. Amiben szerintem csak részigazság van. Aztán vannak ellenérvek, melyek azt mondják, hogy először a gondolat születik meg, ami aztán magához vonzza a történéseket, ami tettekre készteti az embert; és ki-ki eldöntheti maga, hogy melyik áll közelebb a szívéhez. Az egyik materialista, a másik spirituális gondolatmenet.

Nálam az utóbbi működött, igaz, egy ideig mindez tudattalanul volt így. Aztán meg akartam érteni, hogy hogyan működnek a dolgok és teremtődött egy olyan helyzetet, amiben sikerült válaszokat kapnom: ha valamit akartam, azt mindig megszereztem magamnak, ha elvesztettem akartam mást, amit megszerezhettem, de nem értettem (és egy ideig nem is érdekelt), hogy miért van ez így és az sem, hogy másoknál miért nincs. Majd egy idő múlva csak azt láttam, hogy nem szabad akarnom és szimplán megkapnom, mert mások kínkeservesen megdolgoznak minden falatért, mégis éheznek. Aztán átvettem mindent leckét a küzdelemből, amit az élet taníthat és nem jutottam előbbre egy kicsit sem: akartam és nem kaptam meg, még jobban akartam és az eredmény még távolabb került tőlem. Tettem, amit mondtak, mert azt mondták, hogy a tett eredményre vezet, de nem történt semmi, csak csalódtam. Tettem és csalódtam. Kezembe akadt az első spirituális könyv és kapiskálni kezdtem a lényeget, de hosszú folyamatnak bizonyult a teljes megértés. Az élet számomra tényleg úgy működik, hogy gondolat születik, majd az ehhez illő történések önmaguktól megérkeznek (nem kell küzdeni értük, mint ahogy a rossz dolgokért sem). És ez nem volt máshogy akkor sem, amikor meg akartam érteni, hogy hogyan működnek ezek a dolgok. Egyszerűen a megérteni akaráshoz párosult a megértéshez megfelelő állapot. Már tudom, hogy ez az akarás egyenlő volt az „összehangolódással”. Az összehangolódás a kulcsa mindennek, és tudatosan vagy tudattalanul, de minden helyzetben alkalmazódik. Nem lehet megkerülni vagy kihagyni a játékból.
Ha viszont a „rossz” dolgok így születnek, akkor a jó dolgok is. Születik egy vágy (gondolat) és eszembe sem jut kételkedni abban, hogy valójában akarom, pláne nem abban, hogy meg is kaphatom (összhang) és rövid időn belül megérkezik a helyzet, amiben megszerezhetem (tett). Legalábbis addig így működött, amíg nem akartam megérteni a működési elvet, mert a megértés bonyolultabbá teszi a dolgokat. "Tényleg ilyen egyszerű? Az nem lehet, hiszen küzdeni kell". A sok kérdés között elveszik a lényeg...

Tanítók és könyvek sokasága szerint ez nem csak rám igaz, hanem minden emberre; és mivel megtapasztaltam (és időközben meg is értettem) ennek lényegét, értelmét és valóságát, nem áll szándékomban máshogy cselekedni. Lehet, hogy csak jobban kellene hinni; elhinni, hogy ilyen egyszerű és tudni kellene elfogadni is. Mert az egész mégértősdiből ezek bizonyulnak a legnehezebbnek.