A mai nap felfedezése az amerikai Elijah Black. Nem attól vált különlegessé számomra, hogy rock zenész -mert láttunk már párat a történelemben-, és még csak attól sem, hogy nyíltan vállalja melegségét, hanem, hogy őszintén énekel érzelmekről, amik nyilvánvalóan nem köthetők nőkhöz, sőt mi több még macikedvelő maci is. Azt hiszem, hogy itt válik érthetővé azaz ambivalencia, amiről már korábban írtam. Rock; a lehető „legtökösebb, legférfiasabb” zenei stílus, itt mégis a férfiszerelemé a főszerep. Az úriember rendszeres fellépője az amerikai (és nem csak amerikai) Medve buliknak és összejöveteleknek, illetve a melegséggel vajmi kevés közösséget mutató rock fesztiváloknak. Híd a homoszexualitás és a heteroszexualitás között.
Az egyik legnemesebb példája annak, hogy hogyan volna érdemes megmutatni a meleg gyűlölőknek, mi is valójában a homoszexualitás. Hogy Magyarországon ne csak a média által preferált transzvesztiták illegessék magukat a kamerába, mert a melegség nem csak ez. Melegek! Tényleg csak ennyit tudunk adni magunkból a többi embernek? És hahó! kedves média, melegnek lenni nem csak ez. Nem csak arról szól, hogy boát aggatunk a nyakunkba. Ugyanúgy érzelmekről, vágyakról, szenvedésről, nevetésről, könnyekről és a boldogság kereséséről szól, mint a heteroszexuális társaink élete. És nem tudom, hogy ki, mit és hogyan ront el idehaza, de lehet, hogy az idei pride-on a felvonulás helyett mondjuk szervezhetnének koncertet olyan művészekkel, mint például Elijah, akik megmutathatnák végre, hogy a melegségnek mélysége is van, ugyanúgy, mint minden vonzalomnak ember és ember között. Mert nem csak a felszín létezik. Mert nem csak a felszínt kell láttatni évente egyszer puccban-parádéban.Elijah Black - Smile for me
És mélységesen egyetértek Novák Péterrel is, aki Strucc című műsorában immár sokadik alkalommal foglalkozik a melegség elfogadásának kérdésével; és „sokkolta” kijelentésével a héten az embereket…
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése