"csak barátkozom"

Azt hittem, hogy ilyen nem fog már előfordulni velem, de úgy tűnik, hogy vagy én csinálok valamit rosszul, vagy a tényleg a „sors útjai kifürkészhetetlenek”. Talán az előbbi csak van még mit tanulnom önmagamról.

Szóval megesett az eset, hogy ismerkedtem. Nem újdonság, lassan negyedik éve keresek egy embert és hosszú idő után végre felkeltette valaki a figyelmem. Igaz, azt írta magáról, hogy a keresés célja a barátkozás. Aztán gyarló emberi módon utánanéztem az illetőnek a legnagyobb közösségi oldalunkon, ahol pár kérdésemre választ is kaptam. Nesze nekem, kellett kutatnom…”boldog párkapcsolatban él”. De legalább valamelyest őszinte volt az igényeit illetően a társkereső oldalon. Legalább is másokkal…hogy önmagával így van- e, azt nem tudom…

Elgondolkodtam, hogy vajon miért keres barátokat egy „boldog párkapcsolatban” élő meleg férfi egy meleg társkereső oldalon? Persze a csípőből érkező válasz lehetne az, hogy itt hasonszőrű (muhaha) barátokra lelhet. De számomra az ilyen „barátkozások” mindig furák voltak…Aki benne van egy párkapcsolatban, és ilyen formán barátkozik kifelé persze heves ellenállásba burkolózik, hiszen „nincsen ebben semmi rossz”, de én kívülállóként csak bambán pislogok rájuk. Hiszen hova ez a nagy barátkozás friss húsként egy kiéhezett medvékkel teli barlangban? Ugye nem hazudgálják maguknak azt, hogy nem fognak jóízűen lakmározni belőlük? Vagy tudat alatt tisztában vannak vele és mégis belemennek? De akkor meg ők sem csak „barátkozgatnak”, mint ahogy én sem. Ezt a szót használják arra, hogy valakit kereshessenek, aki még jobb, mint aki/ami most van? Aki/ami majd AZ lesz, aki/ami mellett nem ilyen formán és helyen akarnak barátkozni? De akkor mi van a „boldog párkapcsolatukkal”? Keresnek, és nincs ezzel gond, csak lennénk egy kicsit őszintébbek magunkhoz és másokhoz…