"Melegházasság"

Hogyan szokták mondani? „Üdvözöltem” az index tegnapi hírét, miszerint „új törvényjavaslatot terjesztenek a parlament elé a bejegyzett élettársi kapcsolatról”. Ezek szerint már csak reménykedni kell, hogy innentől fogva minden „rendben” fog menni és nemsokára saját formában, de megszülethet itthon is az, ami máshol már működik. Bár mindig azért nyígok, hogy az itthoni viszonyokhoz kell igazítani a meleg kérdést, most mégis enyhe félelemmel vegyes öröm hangulata ült rám. Mert jó-jó és szuper, hogy onnantól fogva (végre) hivatalosan is összeköthetjük majd az életünket ebben a formában életünk párjával, de a magyar közhangulatból kiindulva a javaslatban biztosított lehetőségek megkurtítása miatt, a bejegyzett élettársi kapcsolat intézménye nem redukálódik le a radikálisok körében egyszerűen csak egy „buzilistává”? Mivel ugye az AB javaslatához igazodva a külön nemű párok nem vehetnék igénybe ezt a lehetőséget…

Gondolom a fenti kérdés csak a saját félelmeimből fakad, hiszen még azt sem igazán merném megtenni, hogy kézen fogva sétáljak a (nem létező) párommal az utcán tartva attól, hogy melyik sarkon fognak megverni. Igaz, a hitelesített kapcsolat nem ennyire „látványos”, de azért elgondolkodtató, hogy vajon kellene-e attól tartani, hogy például a radikálisok név alapján kinyomozzák a lakcímet? Vagy ez akkor is megtörténhetne, ha hetero párok is élhetnének a lehetőséggel? Ezek szerint itthon egy olyan helyzetben válik valósággá ez a melegek szívének igen kedves döntés, ahol nem lehet maradéktalanul örülni, ha az ember fél az atrocitásoktól? Vagy az igazán szerelmes emberek szarnak a külvilágra?

Szóval nem tudom…az egyik szemem nevet, a másik pedig sír.